Költséghatékony gyógyítás reumás sokízületi gyulladásban

A reumás sokízületi gyulladás (reumatoid artritisz, RA) a lakosság 0,5-1 százalékát érinti, hazánkban 50-100 ezren szenvednek e betegségben, elsősorban a középkorú hölgyeknél alakul ki. A Bechterew-kór (spondilitisz ankilopoetika, SPA) akár tizenéveseknél is kialakul, ez a gerinc gyulladásos betegségét jelenti. Főleg fiatal férfiaknál jelentkezik, és megfelelő kezelés hiányában a gerinc elmerevedéséhez vezethet.

A pikkelysömörhöz (pszoriázis) is társulhat ízületi gyulladás (artritisz pszoriatika, APs), mely az RA-hoz vagy SPA-hoz hasonlóan az ízületeket és a gerincet is megbetegítheti. Az összességében százezernyi artritiszes betegnél gyógyszeres kezelés, gyógytorna, megfelelő életmód, mozgás, szoros orvosi gondozás hiányában mozgáskorlátozottság alakulhat ki, ezért fontos a kórkép korai felismerése és a betegség kezelése.

Ma már nem elegendő a tünetmentesség elérése, az ízületi struktúra megőrzése, a tüneti javuláson túl le kell lassítani, vagy meg kell állítani a további károsodást. Fontos az ízületek működésének helyreállítása is a munkába való mielőbbi visszatérés és a minél jobb életminőség elérése érdekében. A korai kezelés, a munkába való visszaállás, a minél teljesebb élet társadalmi és egészséggazdasági hasznot jelent. A nem megfelelően kezelt, ízületi deformitásokkal járó RA éves költsége több ezer euró is lehet, míg a korán felismert és kezelt betegnél alig alakul ki károsodás, így a költség egyedül a gyógyszerek árát jelenti.

Az Európai Reumaliga (EULAR) és az Amerikai Reumatológiai Kollégium (ACR) 2010-ben új diagnosztikai és kezelési irányelveket alakított ki. Ezek lényege a legérzékenyebb laboratóriumi módszerek segítségével történő felismerés, illetve a korai terápia. Az artritiszek nem egyszerűen reumát jelentenek, az általános gyulladás a szervezet egészét érinti. Ezek a betegek nem elsősorban a reuma miatt halnak meg korán, hanem a gyulladás következtében kialakuló fokozott érelmeszesedés, szív- és érrendszeri, agyi megbetegedések, így az infarktus és a stroke miatt. Artritiszes betegeknél ezek a társbetegségek a hagyományos rizikófaktorokon (dohányzás, elhízás, vérzsírszint) túl a nem kezelt gyulladás miatt alakulnak ki. Tehát a korai artritiszkezelés véd az érrendszeri társbetegségek ellen is.

A szteroid és nem szteroid gyulladásgátlók csak a tünetek mérséklésére képesek. A hagyományos "bázisszerek" - mint például a leggyakrabban alkalmazott metotrexát - az immunrendszerre hatva képesek a gyulladásos folyamat lelassítására, de a betegek 20-30 százaléka nem reagál e készítményekre. Ezért vált szükségessé az autoimmun gyulladás alapmechanizmusára ható gyógyszerek kifejlesztése.

A biológiai terápia a gyulladás alapfolyamatainak feltérképezésén alapuló kezelési eljárás, mely fehérjetermészetű, a gyulladásos hálózat egy-egy adott támadási pontján ható, tudatosan fejlesztett molekulák alkalmazását jelenti. Ezek a szerek általában ellenanyagok, melyek egy adott, az artritisz kialakulásában szerepet játszó fehérje gátlását okozzák. Jelenleg hazánkban nyolcféle biológiai készítményt regisztráltak az artritiszek kezelésére, közülük öt a gyulladáskarmestereként számon tartott tumornekrózisfaktor- (TNF) fehérje gátlására irányul.