Rengeteg magánlabor kínálja már ezt a szolgáltatást, és néhány meg is jegyzi, hogy valójában diagnosztikára nem megfelelőek a tesztek.
„A tumormarker-vizsgálatok elvégzése különösen javasolt, ha megmagyarázhatatlan súlyvesztést, tartós fáradtságot, indokolatlan lázat, éjszakai izzadást, krónikus fájdalmakat, emésztési problémákat vagy vérzéses tüneteket (például véres vizelet, széklet) tapasztal” – áll az egyik magánegészségügyi szolgáltató weboldalán a tumormarkeres vizsgálattal kapcsolatban, írja a Telex.
Rengeteg magánlabor kínálja már ezt a szolgáltatást, és néhány meg is jegyzi, hogy valójában diagnosztikára nem megfelelőek ezek a tesztek, mégis félrevezető, hogy így jelennek meg sok weboldalon, és komoly terhet róhatnak az egyébként is haldokló állami egészségügyre. De mire jók tulajdonképpen az ilyen vizsgálatok, és egyáltalán: mi az a tumormarker?
Tumormarkernek olyan jelölőket nevezünk, amik a rákos sejtekben vagy a szervezet más sejtjeiben vannak jelen, vagy amiket utóbbiak termelnek a rákra és bizonyos jóindulatú elváltozásokra válaszul. Kitétel, hogy ezek a markerek valamilyen információt adjanak daganatos betegségekről, például azok agresszivitásáról, arról, hogy milyen kezelésre reagálnak.
Ezek sokáig olyan fehérjék vagy más anyagok voltak, amiket a rákos sejtek nagyobb mennyiségben termelnek, mint a normál sejtek. Kimutathatók vérből, vizeletből, székletből, magából a daganatból vagy más szövetekből, testnedvekből. Ma viszont egyre inkább genomiális markereket (például tumorgén-mutációkat, tumorgén-expresszió mintázatait vagy a tumor DNS-ében bekövetkező nem genetikai változásokat) használnak szakértők ilyen markerekként. Néhányuk csak egyes ráktípussal hozható összefüggésbe, de vannak olyanok is, amik többféle rákot jelölhetnek.
A tumormarkerek klinikai kutatásokban rendre jól teljesítenek, viszont arra mégsem használhatók, amikre ezek a magánegészségügyi vállalatok hirdetik őket. Felmerülhet a kérdés, hogy ha ekkora a potenciál bennük, akkor miért probléma, ha laboratóriumok a diagnosztika első lépésére használják őket. Azért, mert egy tumormarker megléte még nem biztosan jelenti azt, hogy az ember daganatos betegségben szenved; illetve ha adott tumormarkerek szintje alacsony is a vizsgálatban, attól még lehet daganatos beteg valaki.
A teljes információ a cikkben.