"Amikor a riasztásra indulunk, a száguldás, de elsősorban maga a betegellátás olyan érzés, ami semmihez sem fogható".
Bár eredetileg orvosi pályára készült Simon Csaba, a mentőállomásra belépve olyan miliő ragadta magával, ami azóta sem engedte. A kilencvenes évek vége óta kisebb kihagyásokkal Szolnokon dolgozik. Novemberben nevezték ki Jász-Nagykun-Szolnok vármegye vezető mentőtisztjének. Az elmúlt hónapokban gyorsan belerázódott a kihívásokkal teli munkába - írja a szoljon.hu.
Simon Csaba, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye vezető mentőtisztje a kilencvenes évek végén lépett be először a szolnoki mentőállomásra. A hangulat és a fogadtatás olyannyira magával ragadta, hogy azóta is az Országos Mentőszolgálat kötelékében dolgozik.
– Az érettségit követően, a sikertelen orvosi egyetemi felvételim után 1999-ben jelentkeztem mentőápoló képzésre. Az első gyakorlati napom után – melyet a szolnoki mentőállomáson töltöttem – már nem volt számomra kétséges, hogy ez lesz az én hivatásom.
2000. június 1-én elkezdhettem dolgozni mentőápolóként és még az év szeptemberében jelentkeztem a Debreceni Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karára, ahol 2004-ben mentőtiszti diplomát szereztem. Azóta kivonuló mentőtisztként tevékenykedem. Amikor a riasztásra indulunk és szól a sziréna, a száguldás, de elsősorban maga a betegellátás olyan érzés, ami semmihez sem fogható – mondta Simon Csaba.
További részletek a cikkben.