Kórházi fertőzések: tévútra vezethetnek az adatok

Jogerős ítélőtáblai döntés és ombudsmani állásfoglalás is biztosítja most már, legalábbis elméletben, hogy a kórházi fertőzések adatai intézményeként ismertté válhassanak. Aki azonban a közzétett számokból kiindulva próbálja a fertőzés szempontjából legkevésbé rizikós intézményt kiválasztani, ingoványos talajra téved. A jelenlegi adatbázis ugyanis nem teljes körű, és nem is valid, ekképpen pedig könnyen tévútra vezeti a biztonságra törekvőket - írja a napi.hu.

Jogerős ítélőtáblai döntés rendelkezik arról, hogy nyilvánosságra kell hozni a kórházi fertőzések adatait kórházankénti bontásban. A minap pedig az ombudsman állapította meg, hogy az országos tisztifőorvos alapjogokat sértett azzal, ahogyan a TASZ kórházi fertőzésekkel kapcsolatos bejelentéseit kezelte. Az intézményenkénti és a laikusok számára is érthető formába öntött adatok közléséért vívott harc a jelek szerint eredményes volt. Végre kiderülhet, tényleg többen halnak-e meg kórházi fertőzésben, mint ahányan közúti baleset által, és az is, hogy melyik kórházban a legrizikósabb gyógyulni.

A kép azonban valójában nem ilyen rózsás. A rendelkezésre álló adatokról ugyanis nem tudjuk, hogy ténylegesen mit mutatnak. Önmagukban nehezen értelmezhetőek, könnyen tévútra vezethetnek - hűti le a lelkesedést Barcs István, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kara Epidemiológiai Tanszékének vezetője. Az adatok ugyanis nemcsak hogy nem teljes körűek, de nem is validok és nem is ellenőrzöttek.

Ez hogy lehet?

Az amerikai járványügyi hivatal (CDC) 13 féle kórházi fertőzést (egészségügyi ellátással összefüggésben keletkezett, azaz nozokomiális fertőzést) és ezeknek összesen 44 altípusát különbözteti meg. Magyarországon ebből a palettából 3 típust kötelező jelenteni, kettő kötelezően választottan jelentendő. Így a Nemzeti Nozokomiális Surveillance Rendszerbe (NNSR) a kórházak kötelezően jelentik a véráramfertőzéseket, a Clostridium difficile baktérium által okozott fertőzéseket és a multirezisztens (többféle antibiotikumnak ellenálló) kórokozók által okozott fertőzéseket, valamint a kórházi járványokat. A műtéti sebfertőzések és a koraszülött centrumokban az eszközhasználat következtében kialakuló fertőzések jelentése a választott kategóriába tartozik. Az összes többi, egészségügyi ellátással összefüggésben kialakuló fertőzés - közte a nagyszámú húgyúti, légúti infekció jelentése - nem kötelező.

Kötelező, de nem tartják be

Ismert, hogy ugyan a kórházi fertőzések felderítése (infekciókontroll) a kórházak számára kötelező, mégsem érkeznek mindenhonnan adatok. A mulasztókat pedig nem szankcionálják.

A kórházi fertőzések előfordulásának nemzetközi szintű összehasonlíthatóságát az európai pont-prevalencia vizsgálat szolgálja, amelynek során ötévente, meghatározott időszakban és azonos protokollok szerint felmérik az éppen akkor jelenlévő kórházi fertőzéseket, pillanatképet készítve az intézményről. 2012-ben és 2017-ben lezajlott egy-egy ilyen 3 hetes adatgyűjtés, amelyben 2012-ben 29, 2017-ben már az összes magyar kórház részt vett. Utóbbi eredményeit még nem publikálta az Országos Epidemiológiai Központ, a 2012-es adatok viszont ismertek.

Magas színvonal vagy hiányosság?

Hogy az itt kapott mutatók mennyire megbízhatóak, mi sem mutatja jobban, minthogy a kórházi fertőzések gyakorisága a felmérés szerint Magyarországon 4,89 százalék, Bulgáriában 3,5 százalék, Dániában 10 százalék, Hollandiában 7,5 százalék. A WHO adatai pedig Svájcban  8,8, Kanadában 11,6, az Egyesül Királyságban és Finnországban 9 százalékos gyakoriságot mutatnak. Reális lenne, hogy egy svájci kórházban több mint kétszer akkora a rizikója egy kórházi fertőzésnek, mint egy bolgárban, vagy hogy a magyar intézmények legalább kétszer olyan biztonságosak, mint a dánok vagy a hollandok? - mutat rá az ellentmondásra Barcs István, kiemelve, hogy az alacsony gyakoriságok nem a magas színvonalat, hanem a szakmai tartalom és a kontroll hiányosságait, az észlelés elmaradását jelzik.

További részletek a cikkben