Kórházi kényszerátalakítások

Gőzerővel zajlik a megyei tulajdonú kórházak állami irányítás alá vétele, számos részlet azonban ismeretlen. Kérdéses többek közt az, hogy ez befolyásolja a betegek beutalási rendjét. A jelenleg még megyei tulajdonú kórházaknak kettős szerepük van. Egyrészt a területi ellátási kötelezettségből adódóan gyógyítják az adott megye lakosainak egy részét, másfelől olyan ellátást adnak, amellyel a kisebb városi kórházak nem képesek boldogulni. Ebben viszont már a teljes megyét illetően, sőt a megyehatárt meghaladó hatáskörrel rendelkeznek.

Az átvétel következménye tehát az lehetne, hogy szélesedne a megyei kórházak befogadóképessége. Ugyancsak érdekesek a ma még ismeretlen gazdasági jellegű részletek. Az állami átvétellel ugyanis az ingó és ingatlanvagyon is központi kézbe kerül, és nem mellékes ezek számbavétele, leltározása, ismételt felértékelése. Komoly feladatot jelent majd a pénzügyi rendszerek összehangolása, hiszen a megyei kórházak többsége kereskedelmi banknál vezeti számláját – a központosítással azonban a pénzforgalom a Magyar Államkincstárnál történik majd. E rendszer kialakítása az egyik legsürgetőbb feladat. Nem tudni, még az önkormányzati vagy már a kincstári számlára érkezik-e a kórházak novemberre és decemberre járó finanszírozása.

Több szakmai kérdés is tisztázásra vár az átvétel kapcsán. Mivel még nem váltak nyilvánossá a betegellátás új tárgyi és személyi feltételei – az úgynevezett minimumfeltételek –, ezért a 2003-as alapvetésből kell kiindulni. Valószínűleg vannak olyan kórházi osztályok, amelyeknek a személyi állománya nem felel meg az előírtaknak, így ezeknek akár néhány hónapon belül az átszervezés vagy az összevonás lehet a sorsuk. Ennek egyik példája lehet a fül-orr-gégészet, ez a szakma ugyanis már önmagában is „kipusztulónak" számít, sok idős orvos dolgozik benne, a fiatal utánpótlás reménye nélkül. A központi irányítás alá vételnek nincs közvetlen hatása a betegellátásra, ám a múlt szombaton benyújtott törvénytervezet – a „saláta" – jó néhány pontjának végrehajtása már az államra hárul.

Gondot jelenthet a javaslatban vázolt új ügyeleti szabályok bevezetése, ami valójában nemcsak az átvett kórházakat, hanem az orvosok másod- és harmadállását is érintheti. Jelentős új feladat továbbá a szintén e törvényben megfogalmazott gyógyszerbiztonsági rendszer kialakítása és működtetése. A tervezet ugyanis ellentételezés nélkül, új feladatként írja elő az orvosoknak, hogy gyógyszerbiztonsági vizsgálatokat végezzenek. A legtöbb nyitott kérdést a fővárosi modell veti föl, mert a budapesti kórházak átvételét követő néhány hónapon belül működnie kell a Semmelweis-terv lényegét jelentő térségi ellátásnak.