Kossuth-díjas a kórházban - Dés László interjú

Mikor az ember olyan állapotban van, mint amilyenben én is voltam, nem éled fel benne az öntudatos Kossuth-díjas.

Összesen három kórházat jártam meg. A viszonyok, az egészségügy általános állapota eléggé rémes. Az orvosok és az ápolónők viszont szenzációsak voltak - mondta el Dés László zeneszerző a telex.hu-nak adott interjúban, melyben betegségéről is beszélt keveset.

A május 6-ra meghirdetett arénakoncertjét egy héttel az esemény előtt betegség miatt lemondta, az új dátum szeptember 6-a lett. Akkor nem osztott meg részleteket erről, most elárulja, mi történt?

A hangszálaimat támadta meg egy súlyos betegség. Megoperáltak, és még utána is hosszas kezeléseken estem át. Erre jött rá még két másik betegség, emiatt a gyógyulás közel fél évig elhúzódott. De hál’ istennek mostanra kijöttem belőle, a hangom és a hangszálaim is rendbe jöttek, már túl vagyok több nyári koncerten.

Megijedt?

Megijedtem, persze. Már csak amiatt is, mert előadóként a hangom az egyik munkaeszközöm, és féltem, hogy ennek akár életre szóló következményei is lehetnek. És sok más rossz gondolat is megfordult a fejemben, de tartottam magam, és bíztam. Nem vagyok hívő ember, de hittem abban, hogy nekem nem most van itt az időm, mert még tele vagyok tervekkel. Volt bennem egy nyugodt erő, mint ahogy azt az MDF hajtogatta a 90-es években. Nem viselkedtem hisztérikusan, de rendesen el voltam keseredve, a feleségemmel együtt. A feleségem nagyon sokat tett azért, hogy tartani tudjam magam.

Az egészségügyi intézményekben milyen tapasztalatai voltak?

Összesen három kórházat jártam meg. A viszonyok, az egészségügy általános állapota eléggé rémes. Az orvosok és az ápolónők viszont szenzációsak voltak.

Ebben volt szerepe az ismertségének? Érzékelt kitüntetett figyelmet?

Az az igazság, hogy amikor az ember olyan állapotban van, mint amilyenben az elmúlt fél évben többször én is voltam, nem éled fel benne az öntudatos Kossuth-díjas. Olyankor az ember beteg, és a többi beteggel együtt beteg – az egész egy nagy betegdemokrácia. Feküdtem intenzíven, és voltam sokféle kórházi szituációban, de nem érzékeltem jelentős különbséget abban, kit hogyan látnak el. Volt, ahol azt sem tudták, hogy ki vagyok. Egyedül abban kaptam némi protekciót, milyen orvosokhoz kerülök.

De ha már ott van az ember a darálóban, senkinek sincs kegyelem.