Tizenévesen nem sokat törődünk a súlyunkkal.
Húszas éveinkben elkezdünk sportolni, jobban odafigyelünk a táplálkozásra is. Harminc után észrevesszük, hogy már nem megy olyan flottul a fogyás. Negyven felett pedig nem értjük, miért hízunk, mikor egy falattal sem eszünk többet, mint pár évvel azelőtt. A negyvenen túli súlygyarapodás szinte minden nőt érint, leszámítva az igazán barátságos génekkel rendelkezőket. Akik ritkán vagy sosem sportoltak, nem ügyelnek az étkezésükre, pár év alatt akár tíz-húsz kilót is magukra szedhetnek. A többieknek is mindenképpen érdemes számítaniuk pár kiló pluszra, de ez korántsem kóros, sőt az idő múlásával sok esetben még jót is tesznek a külsőnek a valamivel kerekdedebb idomok – írja a Szabad Föld – online.
Ha a gyerekek már nagyobbak, a szülőknek több idejük jut saját magukra. A nők egy része kivirul, a felszabaduló időt önmagának ajándékozza. Mások azonban úgy érzik, feleslegessé váltak, ezért nem találják fel magukat. Különösen igaz lehet ez azokra, akiknek nincsenek barátaik, nem járnak társaságba. Ők aztán a tévé előtt ülve nassolnak, jókat sütnek-főznek, s azt kényelmesen el is fogyasztják. Ilyenkor már egy kis nyitottság is segíthet. A mozgást soha nem késő elkezdeni. Kísérletezzen új ízekkel a konyhában, idézze fel egy régi hobbiját. S ne nassoljon többet, mint régen – sőt még annyit sem!
A szervezet engeriaszükséglete már a negyvenes évek elején észrevehetően csökken. Vannak nők, akik ezt a csökkenő étvágy formájában tapasztalják, de a legtöbben ugyanannyit esznek, mint korábban. Következmény: a súlygyarapodás. Akik nem sportolnak, azoknál a folyamat még gyorsabb. Már napi 200-300 kalória mínusz is jelentősen befolyásolhatja a testsúlyunkat. Ehhez elegendő lemondani az édes vagy sós rágcsálnivalókról, és behelyettesíteni őket gyümölcsökkel vagy magvakkal.
A szervezet egyre nehezebben dolgozza fel az olyan szénhidrátokat, mint a fehér kenyér, a burgonya, illetve a túl zsíros, nehéz ételeket. Egyre nehezebben boldogul az alkohollal és a koffeinnel is. Akik az évek során meggondolatlanul rakták a cukrot kávéba, teába, számolhatnak vele, hogy ez egy idő után nyomot hagy az alakjukon. A mesterséges édesítők nem jelentenek szerencsés alternatívát, a legjobb, ha egy kicsit leszokunk az „édes életről". A méz lehet egészséges választás: bár a kalóriatartalma majdnem akkora, mint a finomított cukoré, méltánylandó előnye, hogy legalább természetes, és kis mennyiségben hasznos is a szervezet számára.
A súlyvesztést akadályozza a stressz is, amely olyan hormonokat szabadít fel, melyek falásrohamokat is előidézhetnek. Az evéstől idegeink megnyugszanak, így később egyre többször „rágcsálunk", ha nyugtatószerre van szükségünk. Ügyeljünk rá, hogy ne az evés legyen a menedék. Nem elég a következményekkel törődni – stressz esetén az okokat kell orvosolni.