Kritikus szakaszba érkezett a magyar egészségügy válsága

Az Országos Gerincgyógyászati Központ műtőinek modernizálása, az intenzív osztály kapacitásának növelése, a régi energiaközpont lecserélése, a meglévő épület zölddé alakítása - sorolta Varga Péter Pál, a Budai Egészségközpont alapító-ügyvezetője az intézmény terveit a Portfolio-nak nyilatkozva. A legnagyobb vállalás azonban a több szakmában is tervezett magán sürgősségi ellátás kiépítése, melynek részleteit a lapnak adott interjújában ismertette. A gerincsebész arra is figyelmeztet, hogy amennyiben a kormány nem rendezi a közfinanszírozott rendszer finanszírozását, akkor a kórházakra költött pénz kidobott összeg lesz. Azt is elárulta Varga Péter Pál, hogy az intézmény ellátási szerepéről tárgyalásokat kezdeményezett az EMMI-vel.

Az elmúlt hetekben eldőlt, hogy a Budai Egészségközpont 75%-os tulajdonosa, a Bonitas 2002 Zrt. által tulajdonolt Bonitas Első Ingatlan Alap vette meg az épületet, amelyben a BEK és az Országos Gerincgyógyászati Központ is működik. Ezek után biztos lábakon indulhat a kapacitások bővítésének tervezése?

Varga Péter Pál: Valóban, az adásvétel folyamatban van, lezárása esetén az ingatlannal még inkább lehet majd gazdálkodni, mert a többségi tulajdonosunké. Eddig is a jó gazda módszereivel kezeltük, 15 év alatt több mint kétmilliárd forintot költöttünk rá.

Mik a konkrét tervek?

Szakmailag folyamatos fejlesztési lépéskényszerben vagyunk, így például abszolút prioritás, hogy az Országos Gerincgyógyászati Központ műtőit modernizálni kell. Ezek jelenleg is nemzetközi színvonalú műtők, azonban emeletenként van egy-kettő, ahelyett, hogy egy nagy blokkban helyezkednének el. A másik fontos faktor, hogy az intenzív osztályunk kapacitása szűk ellátási keresztmetszetté vált, ezt a jelenlegi 14 ágyas kapacitást fel szeretnénk vinni 24 ágyra. Ezt is csak egy új építészeti környezetben tudjuk megteremteni. Ezenkívül le kell cserélnünk az ósdi energiaközpontunkat és hálózatunkat is. Teljesen zölddé akarjuk tenni az épületet, az energiafelhasználás tekintetében is.

...

Mit gondol arról a vélekedésről, hogy az állami rendszeren nagy részben az segít, hogy a bent dolgozó szakemberek egyszerre több állást vállalnak és egyszerre vannak jelen a közfinanszírozott és a magánellátásban?

Kétségtelen, hogy a közfinanszírozásban dolgozó kollégák közül sokan pénzügyi okok miatt kényszerülnek több állást is vállalni. A minőségi magánorvoslás fejlődésével viszont egyre jobban erősödik az a kívánatos trend, hogy az orvosok teljes munkaidőben dolgozzanak a magánszolgáltatónál. Mi is erre törekszünk: saját, főállású szakembergárdát építünk, s a korábban nálunk részmunkaidőben dolgozókat teljes munkaidőben szeretnénk alkalmazni.

És hajlandóak ők egy állást bevállalni?

A magánpiac már nagyon korrekten meg tudja fizetni azokat a szakembereket, akik elköteleződnek egy intézmény iránt. A BEK-nek már erős a brand értéke, ehhez képest az orvos egyéni marketingértéke  csökken. A brand-értékünk pedig az orvosok szemében is vonzó: a hozzánk jelentkező orvosok száma jóval meghaladja szükségleteinket. Ennek köszönhetően minden új rendelői kapacitást fel tudunk tölteni rövid időn belül. Nagyra értékelem a hozzánk forduló, frissen nyugdíjba vonult kollégák jelentkezését: nagy szakmai tapasztalattal, életbölcsességgel megáldott emberek.

Ha az idősebb kollégák is a magánellátásban kötnek ki, akkor ez tulajdonképpen egy spirál is lehet, hiszen így húzhatják magukkal a fiatal szakembereket is, és ennek következtében az állami ellátás leépül. Nem tart ettől?

Ha az állam rendezi a közfinanszírozott rendszer kapacitásait és ezzel együtt a finanszírozást (benne az orvosbérekkel), akkor abban a szektorban is lehetőséget teremt az életpálya-modellek újratervezésére. Ezért is pártolom az állami kórházfejlesztéseket, s ha az új kórházak fenntartásához megfelelő szintű finanszírozást is adnak, akkor a magyar közfinanszírozott egészségügy színvonala elindulhat felfelé. Ha ezt nem teszi meg a kormány, akkor kidobott pénz lesz, amit ma új kórházakra vagy felújításra költenek: idővel nemcsak az infrastruktúra pusztul le, hanem a személyzet is elhagyja a közintézeteket.

Vagyis Ön szerint előbb-utóbb több pénzt kell betenni a gyógyító-megelőző kasszába tartósan?

Természetesen. Az infrastruktúra fejlesztése után muszáj jönnie egy működési költség-korrekciónak, különben a fenntartó nem tudja majd üzemeltetni a létrehozott sokkal modernebb és drágább infrastruktúrát. Azt tudjuk, hogy a kormányfő egyik óhaja az, hogy választódjon ketté a köz- és a magánfinanszírozott ellátás. Ehhez viszont rendbe kell tenni a közfinanszírozást, az intézményrendszernek meg kell élni abból a pénzből, amit a közfinanszírozott betegek után kap. Ha ez nem teljesül, akkor kezdődik el a kiskapuk keresése, a rendszer kijátszása. A plusz források nagy részét az intézményeknek a bérrendezésre kell fordítaniuk. A bérrendezési törekvéseknél (például szakápolói béremelés) azonban komoly ellentmondásokat látunk: a központi bérrendezésből egyes közszolgáltatásokat ellátó intézményeket ugyanis kizárnak, egyszerűen a tulajdonforma okán. (Lényegében ez mindössze a tatai Kastélypark Klinika és a BEK, összesen mintegy 200 szakdolgozóval.) De miért zártak ki minket, kérdezem? Mi az országos gerincgyógyászati közfinanszírozott kapacitás része vagyunk, ráadásul a komplex ellátásokra szakosodott, a kormány által erre szerződtetett intézmény. Ez egy felesleges és otromba lépés volt, egyben sérti a biztosítottak egyenlő ellátáshoz való jogait is. Mert ha hozzánk jön a közfinanszírozott beteg, akkor deklaráltan kevesebb pénzt tudunk fordítani a gyógyítására, mint ami más intézetekben rendelkezésre áll ugyanerre a célra (de ott szakismeret és gyakorlat híján mégsem látják el őket, hanem hozzánk utalják tovább ellátásra).

...

Mit gondol a lakásrendelők jövőjéről?

A magánegészségügy robosztus volumene a lakásrendelőkben és a kis praxisokban zajlik. Ezekkel kapcsolatban pedig fontos megjegyezni, hogy ha nincs számla a magánrendelőben, az nem szimpla adócsalás, hanem azt jelenti, hogy nincs mögötte orvosi dokumentáció, ebben az esetben nincs betegbiztonság sem, az ellátás érdemben szakmai kontroll nélküli. Népegészségügyi érdek, hogy ez mielőbb rendeződjék.

Fennmaradhatnak a kisebb rendelők hosszú távon továbbra is?

A magánorvoslásnak Magyarországon helye van. Bátorítani, rendszerbe foglalni és kifehéríteni kell ezt az ágazatot. A kormány mellett a VOSZ-t látom itt fontos potenciális szervező erőnek. Ahogy az öngondoskodás országos méretűvé válik (márpedig már 400 ezer felett van a magán-egészségbiztosítások száma), úgy válik egyre lényegesebbé az, hogy legálisan működő, tehát pénzügyileg, szakmailag transzparens magánvállalkozások jöjjenek létre az ország minden pontján. Ezeknek a vállalkozásoknak a vállalkozási környezetét is folyamatosan kell vizsgálni, támogatni bankkölcsönnel, egzisztenciális háttérrel. Ne felejtsük, hogy az orvosok itthon tartásán túl számos betegnek nyújtanak ezek a vállalkozások stabil és megbízható ellátást, tehermentesítve nehéz helyzetben levő közellátókat!

Akkor ebben szerepe kell legyen az államnak is?

Régóta hirdetem a fentieken túl az orvosok szellemi szabadfoglalkozási státuszának bevezetését. Tudja, hogy melyik a legkisebb magángazdasági egység a hazai egészségügyben? A háziorvosi vállalkozás. Kormányrendelet tette őket kötelezően azzá, kitéve a piac viszontagságainak, egyfajta üzletszerű viselkedést elvárva az erre ki nem képzett orvosszakemberektől. Az ő érdekeiket hatékonyan ki képviseli?  A kormány szerepe itt (is) kulcsfontosságú, tehetetlenség, mulasztás vagy elégtelen jogalkotás kritikus helyzeteket teremthet. Összefoglalóan az a véleményem, hogy a hazai egészségügyi ellátás kritikus periódusát éli. Ennek fő oka a közellátás finanszírozási szintjének a valós ráfordítások növekedését nem respektáló változatlansága. Miközben nemzetközi trend, hogy a közfinanszírozás sehol nem képes megbirkózni a növekvő ellátási költségekkel, s a polgárok öngondoskodásának ösztönzése elemi érdeke minden ország kormányának. El kell kezdeni végre az öngondoskodás jogi-pénzügyi környezetének újragondolását, ösztönzését. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy az ország költségvetése a közeli-távoli jövőben önmagában képes lesz a egészségügyi ellátórendszer növekvő költségeinek finanszírozására.

További részletek a cikkben.