Krónikus belgyógyász: „Nem az ágy végéből gyógyítunk”

„Nagyon rossz állapotú betegeken is tudunk segíteni, de ehhez az szükséges, hogy mindenkinek megadjuk az esélyt a felépülésre. A csapatmunka kiemelten fontos, sok múlik az ápolókon, hiszen gondos ápolás nélkül nem érvényesül a terápia. A geriátriai team résztvevői a beteg, a család, az ellátó személyzet – geriáter, ápolók, gyógytornász, ergoterapeuta, dietetikus, szociális munkás is” – nyilatkozta a MedicalOnline-nak dr. Takács Katalin, a Dombóvári Szent Lukács Kórház krónikus belgyógyászati osztályának vezetője, aki a Pécsi Tudományegyetem Alapellátási Intézetének Palliatív Tanszékén tanársegéd, a Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság tagja.

– Miért és hogyan lett geriáter?

– Eredetileg, a belgyógyászszakvizsgám után gasztroenterológusnak készültem, a nyelőcsőszűkületekből írtam a dékáni pályamunkámat. A pécsi I. Belgyógyászati Klinikán ekkoriban azonban sok volt a gasztroenterológus, ezért a klinikát vezető professzor úr javasolta, hogy válasszak más szakterületet, felajánlotta a geriátriát. Pályakezdőként először általános belgyógyászaton kezdtem a munkámat, ami már akkor nagyon tetszett, mert nem akartam egyetlen szervre-szervrendszerre beszűkíteni az érdeklődésemet. A geriátriában nagyon megtetszett az általános belgyógyászati látásmód, illetve hogy a pszichiátria és a neurológia, valamint a rehabilitáció is elengedhetetlen része a területnek. A komplex szemlélet a hitvallásom része, ezt adom át a kollégáknak is. Belgyógyász, geriáter, palliatív orvos vagyok, ezzel jól le tudom fedni a betegeim ellátását. 2020-ig dolgoztam a pécsi I. Sz. Belgyógyászati Klinikán, amikor lehetőségem nyílt arra, hogy főorvosként osztályt vezessek Dombóváron, míg félállásban tanársegéd maradtam a Pécsi Tudományegyetemen, az Alapellátási Intézetben. Részt veszek az oktatásban, az életvégi ellátás a témám, emellett a palliatív területen is végzek kutatást. Pécsen még részt veszek az otthoni hospice-ellátásban is.

– Tapasztalt geriáterként miben látja a szakma szépségét?

– A geriáter nagyon sokszor életet ment. Komoly sikereket érek el a betegeimmel, nagyobbakat, mint belgyógyászként volt lehetőségem. Rendkívül elesett állapotú betegeket is tudunk readaptálni annyira, hogy önellátóvá tudjanak válni. Ezek hatalmas sikerélmények. Nagyon rossz állapotú betegeken is tudunk segíteni, de ehhez az szükséges, hogy mindenkinek megadjuk az esélyt a felépülésre. Ez nem sikerülhet természetesen mindegyik esetben, befolyásolja a beteg mentális állapota, az együttműködési készsége is egyebek között. A csapatmunka kiemelten fontos, sok múlik az ápolókon, hiszen gondos ápolás nélkül nem érvényesül a terápia. A geriátriai team résztvevői a beteg, a család, az ellátó személyzet – geriáter, ápolók, gyógytornász, ergoterapeuta, dietetikus, szociális munkás is. Fontos, hogy a gyógytornász, ápoló motiválni tudja a beteget, és maga is motivált legyen a beteg képességeinek minél szélesebb körű fejlesztésében. Az intenzív osztályról rendszerint nazogasztrikus szondával érkeznek a betegek, de a stroke-on átesett betegek is gyakran, dysphagia miatt. Minden esetben nyeléspróbát végzünk az állapot javulása esetén. Osztályunkon kevés infúziót adunk, inkább az enterális utat választjuk, folyadéklapot vezetünk sok betegnél. Természetesen adunk infúziót, ha ionkorrekció szükséges, vagy például láz, Covid-fertőzés, exsiccosis esetén figyelve az infúzió összetételére a betegnek megfelelőt választjuk. A szakma szabályai szerint járunk el, betartjuk az irányelveket az idős betegekre vonatkozóan. A guideline persze ideális esetre vonatkozik, amilyen a valóságban nem létezik, ezért mindig észszerűen, a beteg állapotának megfelelően járunk el. Rendszeresen vizsgáljuk a beteget, nem az „ágy végéből” gyógyítunk. A fizikális vizsgálat eredménye szabja meg a további vizsgálatok irányát.

A teljes interjú a MedicalOnline-on olvasható.