Külföldi jó gyakorlatok alapján léphetne előre az egészségügy

Magyarországon jelenleg a két finanszírozási forma közötti határok – ha például a  brit egészségügyi rendszerrel vetjük össze – nem letisztultak és nem kellően szabályozottak, illetve, ha vannak is szabályok, azok ellenőrzése véletlenszerű, ehhez sem megfelelő hivatal, sem képzett személyzet nincs, írja a g7.hu cikkében dr. Hegedűs Zsolt  vezető ortopéd sebész, csípő- és térdspecialista, a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kollégium elnöke.

Jelenleg csak papíron működik megfelelően a rendszer, amelynek nem a betegek állnak a középpontjában, sokkal inkább a politikai kockázatértékelés. A betegközpontú ellátásban ugyanis az egyén egyedi egészségügyi szükségletei és a kívánt egészségügyi eredmények a hajtóerő az összes egészségügyi döntés és minőségmérés között. A betegek az egészségügyi szolgáltató partnerei, és a szolgáltatók nemcsak klinikai, hanem érzelmi, mentális, spirituális, pénzügyi és szociális szempontból is kezelik a betegeket. (Rossz a finanszírozási rendszer is, és elavult gyakorlatok mentén határozzák meg a prioritásokat az egészségügyi szakmapolitikában.)

Adatalapú döntéshozatal

A jelenlegi egészségügyi kormányzat rendet szeretne tenni az egészségügyben és összevonásokkal, adminisztratív korlátokkal, kivezényelhetőséggel és alapbérelvonásokkal igyekszik ezt megteremteni. Ezek az elképzelések és a minap elfogadott új törvényi passzusok azonban zsákutcába terelik a magyar egészségügyet, és egy centralizált és feudális rendszer masszív alapjait teremtik meg.

Európában sehol sincs jól működő egészségügyi ellátórendszer, ahol a dolgozók alapbérét elkezdik csökkenteni, mert valamilyen homályos, sokszor szubjektív minőségi kritériumoknak nem felelnek meg. Ez frusztrációt, félelmet kelt, és még inkább elfordítja az orvosokat az állami ellátástól. De nem kedvez az úgynevezett Tanuló Egészségügyi Rendszer kialakításának sem, amely megteremthetné a lehetőségét a hazai egészségügy léptékváltásának.

Ne csapjuk be magunkat! Az egészségügy tele van hibákkal. Nemcsak nálunk, hanem a miénknél fejlettebb rendszerekben is. A különbség, hogy merünk-e szembenézni azokkal, és tanulni belőlük. A hibáztató egészségügyi kultúrából a hibákat feltáró és azokból tanuló egészségügyi kultúrába kell eljutnunk. 

További részletek a g7.hu cikkében.