A tudomány régóta keresi a kreatív teljesítményre ható tényezőket: ilyenek például a nemi különbségek.
Nathan Kogan amerikai pszichológus, a kreativitáskutatás egyik meghatározó alakja már 1974-ben némi megkönnyebbüléssel summázta, hogy „viszonylagos nemi egyenlőség" mutatható ki a kreativitásban, miután részletes áttekintést készített a témában addig készült kutatások alapján. John Baer és James C. Kaufman több mint három évtizeddel később, 2006-ban készített átfogó elemzést az időközben keletkezett hatalmas kutatási anyag bevonásával. Több mint száz tanulmány áttekintése nyomán arra jutottak, hogy nem mutatkozik érdemi nemi eltérés sem a divergens gondolkodás tesztjein, sem olyan vizsgálatokban, ahol a személyeket őket ismerő értékelők, például tanárok ítélték meg, sem olyankor, amikor az alanyok saját maguk minősítették kreatív teljesítményüket, sem pedig olyan helyzetekben, amikor alkotásaikat független hozzáértőkből felállított testület minősítette.
Az utóbbi években nagy fellendülés következett be az agy működésének feltérképezésében: a hullám nem kerülte el a kreativitást sem. Brit és német kutatók Anna Abraham vezetésével 2013-ban funkcionális mágnesesrezonancia-vizsgálattal (fMRI) követték egyetemisták agyi aktivitását, miközben ők a kreativitás mérésében bevált „szokatlan használat tesztet" végezték, amelyben egy hétköznapi tárggyal kapcsolatban kell minél több eredeti felhasználási ötlettel előállni. A résztvevő férfiak és nők egyformán teljesítettek a feladatokban, ám az agyszkenner azt mutatta, hogy eltérő stratégiával közelítettek hozzá.
További részletek a kutatásokról a hvg.hu-n