Küzdés helyett öngyilkosság

A 25 évesnél fiatalabbak közül 2008-ról 2009-re 67 százalékkal többen követtek el öngyilkosságot, a 15 és 19 évesek között pedig ez a változás már 217 százalék volt - közölte Rihmer Zoltán, a Semmelweis Egyetem pszichiáterprofesszora.

A szakember szerint az öngyilkosságok több mint 90 százalékának hátterében van valamilyen pszichiátriai betegség, amit a környezet csak nagyon ritkán ismer fel, így kevés esetben kerül a beteg időben szakorvoshoz. A szülőknek nagyon oda kell figyelni kamaszkorú gyerekeikre, változott-e a viselkedésük, nincs-e depressziójuk.

Figyelmeztető jelek lehetnek, ha a gyermek iskolai teljesítménye romlik, fáradt, levert, alvászavarai vannak, szorongóvá, magányossá válik, fölhagy minden olyan tevékenységével, ami korábban örömet okozott neki, kilátástalanságról, netán halálvágyról beszél. Ha az ilyen gyerek időben segítséget kap, megszűnik az öngyilkosság veszélye is.

Vetró Ágnes, a Szegedi Tudományegyetem gyermekpszichiáter docense hozzátette: már hat-hét éves kortól érkeznek a szakemberekhez olyan gyerekek, akik öngyilkossági szándékot emlegetnek. Ebben a korban még föl sem fogják, hogy a halál végleges, visszafordíthatatlan állapot. Azt hiszik, hogy az öngyilkossággal kilépnek egy helyzetből, és aztán valami más következik.

Tíz év körül lesz csak annyira érett a személyiség, hogy megérti, a halál megmásíthatatlan. A szakember szerint a gyerek és a fiatalkori öngyilkosságok mögött az elkövető általában képtelen megbirkózni egy-egy konfliktussal, családjaikra jellemző, hogy nagyon kevés az együtt élők közt a kommunikáció. Ott, ahol van lehetőség a feszültségek, a konfliktusok kibeszélésére, találnak megoldást akár közösen, vagy csak hozzásegítik a gyermeket, hogy önállóan, de megküzdjön a problémájával.