Lakásrendelők, magánklinikák sötétszürke zónában?

Egyre többen és egyre többféle egészségügyi ellátást vesznek igénybe Magyarországon magánszolgáltatóktól: dugig vannak a lakásrendelők, és sorra nyílnak, erősödnek a privát klinikák. Mégis: a politika inkább félrenéz, és úgy tesz, mintha ez a paralel világ nem is létezne, vagy inkább mintha nem lenne szabad léteznie a szolidaritásalapú állami egészségügy mellett. Amely egyre kevésbé képes kiszolgálni a mindinkább heterogén lakossági igényeket, írja a magyaridok.hu portál.

A Szinapszis kutatása szerint a szakorvosok több mint fele dolgozik magánrendelésen (is). Az államtitkárság mindenesetre most azon van, hogy kiderítse, hol az igazság, és megtegyen mindent azért, hogy a szakrendeléseken, -vizsgálatoknál is belátható időn belül fogadják a betegeket.

A legtöbb lakásrendelő, amely a magánfogorvosi praxisok mellett évtizedeken át egyet jelentett Magyarországon a magánegészségüggyel, a mai napig így működik. Jelenleg is az egy vagy legfeljebb két-három orvossal működő kis magánpraxisokból van legtöbb az országban, ugyanakkor érezhetően szorulnak ki a piacról, főleg a fővárosban, ahol mind komolyabb konkurenciának számítanak a magánklinikák.

Ezekből több kisebb és néhány nagyobb is van már, de valójában nem is a méret a lényeg, hanem hogy itt jellemzően többféle szakorvos dolgozik, nem vagy jóval ritkábban küldik a beteget az államiba vagy más magánszolgáltatóhoz labor- és egyéb vizsgálatokra. Nem utolsósorban leletet és számlát is kap a beteg, aki akár egészségpénztári kártyával is fizethet. A működés szabályozott, minőségbiztosított és átlátható.

Az adóhatóság a magánszolgáltatók közül eddig egyedül a plasztikai sebészeket kötelezte az on­line pénztárgép használatára, miközben például egy magánnőgyógyász mindössze heti négyórás rendeléssel – 15 ezer forintos vizsgálati díjjal és betegenként átlagosan tízperces időráfordítással, valamint óránként ugyanennyi pihenőidővel számolva – 300 ezer forintot tehet zsebre adózatlanul. Jogos a kérdés: miért éri ez meg az államnak? A válasz igazán prózai.

Ha kifehérítenék ezt a szférát, azzal nyilvánvalóan jelentősen csökkenne a bevételük azoknak az orvosoknak, akiket amúgy nem tud rendesen megfizetni az állam a főállásukban. Vagyis, ha nem nagyon piszkálja senki ezt a sötétszürke zónát, azzal a költségvetés, az orvos és a beteg is jobban jár – látszólag. Mert a helyzet az, hogy közben öles léptekkel haladunk egy kétpólusú egészségügyi ellátórendszer irányába, amely nemhogy mérsékelni, de növelni fogja a társadalmi feszültséget.

A teljes cikk a Magyar Idők portálján olvasható.