Lassan nem lesz, aki kiabáljon

Tóth doktor halott. Az érsebész, aki egyedül vitt egy egész kórházi osztályt, és aki megszakítás nélkül, minden nap 24 órás készültségben volt, nem érdemelte, hogy ennek az egészségügynek a hősi halottja legyen. Szégyellje magát az a kormány, amelyik arra játszik, hogy a rendszert fenntartják az elhivatott emberek. És ez nemcsak az egészségügyben van így. A Klubrádión olvasható a jegyzet.

A hét számomra legmegrázóbb híre az volt, hogy meghalt dr. Tóth Gyula érsebész. Halálával pedig az összeomlás szélére került az akut érsebészeti ellátás Budapesten. A doktor úr március óta egyedül vitt egy egész érsebészeti osztályt, ráadásul a hónap minden napján telefonos készültségben volt. Ez azt jelentette, hogy ugrott, ha hívták, 0-24-ben, minden áldott nap.

...

Tóth doktor halott – nem tudom, mi volt a halála oka, de az biztos, hogy nem tett jót neki az, hogy fizikailag és szellemileg ennyire kizsigerelte a rendszer. Ez senkinek sem tesz jót.

Pedig az, hogy baj van az érsebészet területén, már régóta tudott volt. Már márciusban jelezte az érsebészeti társaság elnöke, hogy nagyon komoly beavatkozásra van szükség, mert a biztonságos ellátás a jelenlegi rendszerben, ahol vagy a szükséges berendezések, vagy a speciálisan képzett szakdolgozó, háttérszemélyzet, vagy az orvos hiányzik, egyre kevesebb eséllyel biztosítható. Mindez ráadásul abban az országban, ahol érszűkület miatt a legtöbb amputáció történik.

A szakma hónapok óta kiabál, és nem történik semmi. Lassan nem lesz, aki kiabáljon. Akinek meg kellene hallania, annak úgy tűnik, mindegy, hogy sok száz lábbal, vagy egy Tóth doktorral kevesebb van az országban. Szégyellje magát az a kormány, amelyik arra játszik, hogy a rendszert fenntartják az elhivatott emberek. 

...

További részletek a cikkben.