Lassan több kutya ül babakocsiban, mint kisgyerek

Dr. Kubinyi Enikő, az ELTE TTK Biológiai Intézet Etológiai Tanszékének tanszékvezetője újabb kutyatudományos kutatást vezetett – vagy tudományos kutyást, de bárhogy is nevezzük, korszakalkotó eredményekre jutott kollégáival. Például megfejtették, hogyan pótolja a kutya a gyerekeket, miért nem egyértelműek a házi kedvenc tartásának jótékony hatásai, és miért lettek egyre népszerűbbek a kicsi, betegségre hajlamos kutyafajták, írja az Index.

Az MTA kiválósági programjában, a Lendületben kutat Kubinyi Enikő egyetemi tanár, a Csányi Vilmos által alapított ELTE TTK Biológiai Intézet Etológia Tanszékének vezetője. Pályázatában a társállattartás evolúciós mozgatórugóinak, illetve következményeinek vizsgálatát tűzte ki célul. A családtag státuszban tartott állatok kutatása sokat árul el az emberi természetről, a társadalomról, a modern életmódról és a kultúráról is. Arra is választ keres, hogyan változnak meg a különböző állattartási szokások, attitűdök miatt az állatok. A változások pedig nem mindig pozitívak.

A házi kedvencek tartásának módosulása, az például, hogy érzelmileg jobban kötődünk hozzájuk, alapvetően annak tudható be Kubinyi Enikő szerint, hogy nem azt az életet éljük, amihez biológiailag, genetikailag fajunk alkalmazkodott.

A jelenlegi kultúránkban erős az a narratíva, hogy a problémák egyfajta kezelési módja, ha állatot választunk társként, barátként, gyerekként.

Mostanában az is gyakori, hogy fiataloknak gyereke ugyan nincs, de kutyája van. Ha megkérdezzük őket, miért nincs gyerekük, akkor szinte egyáltalán nem hivatkoznak a kutyára, inkább azt mondják, bizonytalannak látják a jövőt, nincs megfelelő társuk, nem keresnek eleget, nincs stabil lakhatásuk.

És itt visszatérhetünk a kiindulási felvetéshez, miszerint igaz-e, hogy attól, mert valaki nem vállal gyereket, még nem feltétlenül kellene kutyát tartania. De ha él benne a gondozás utáni vágy, akkor ez egy társállattal viszonylag egyszerűen, legalább részben pótolható. Tehát nem a kutya miatt nincs gyereke valakinek, hanem azért, mert úgy érzi, hogy nem kap a gyermekneveléshez elegendő fizikai és társas támogatást.

Ami egyébként nem nyafogás vagy kifogás, hanem elemi emberi igény, hiszen a régi mondásnak igaza, biológiai alapja van, „egy gyerek felneveléséhez egy falu kell”. Aki körül nincs ilyen támogató közösség, szociális biztonság, az inkább nem vállal gyereket. De szeretne egy kutyát legalább, akiről mások segítsége nélkül is gondoskodhat, és akiről úgy érzi, hogy feltétel nélkül szereti őt.

Leginkább a fiatal, gyermektelen felnőttekre jellemző a „kutyaszülőség”, Enikőék reprezentatív felmérése szerint a megkérdezettek negyede állította azt, hogy a kutyájuk akár mindenkinél fontosabb számukra, de a kisgyerekes szülőknél ez nem jellemző. Az idősebbek is családtagnak nevezik a kutyákat, de a fiatalabbakhoz képest kevesebb pénzt költenek rájuk, és főleg a kertben tartják őket.

A teljes információ a cikkben.