Bauby hiába volt öntudatánál, az elméje bezáródott a saját teste börtönébe, szinte teljesen képtelenné vált a kommunikációra.
Jean-Dominique Baubynak minden összejött: a francia Elle magazin főszerkesztője, két gyerek apja, sikeres és népszerű volt, a társaság középpontja. Aztán 1995. december 8-án egy csapásra minden megváltozott. Épp autót vezetett, a fiát vitte színházba, amikor egyszer csak rosszul lett, sztrókot kapott, majd kómába esett. Húsz nappal később tért magához egy kórházi ágyon, de a teste nem mozdult többé. Ezt az állapotot bezártságszindrómának hívják. Bauby hiába volt öntudatánál, az elméje bezáródott a saját teste börtönébe, szinte teljesen képtelenné vált a kommunikációra. Azért csak szinte, mert egyetlen testrészével továbbra is tudta közvetíteni a gondolatait a külvilág felé: a bal szemhéjával. És ezt az egyetlen megmaradt eszközét maximálisan ki is használta, kőkemény munkával elpislogott egy teljes könyvet, amely azonnal bestseller is lett.
Két hónapba és több mint 200 ezer pislantásba tellett, de a Szkafander és pillangó című könyv végül elkészült: Bauby 130 oldalnyi szöveget pislogott el rendíthetetlen kitartással. Mandibil novemberben még visszatért, hogy felolvassa a kéziratot, és elvégezzék az utolsó simításokat. „Rögtön tudta, hogy melyik fejezetnek hol a helye. Végigfutott rajta egy szál, amelyből látszott, hogy teljesen felépítette az egészet. Kívülről tudta. Nem hiszem, hogy bárki intellektuálisan képes lett volna arra, amit ő csinált. Óriási lelki ereje volt.”
A teljes információ a cikkben.