Az intézmények jobban járnának, ha jobban bánnának a betegekkel.
Az utcán rosszul lett, életmentő műtétet kellett végrehajtani rajta a kórházban, mégis csak hálapénzért voltak hajlandók időben felvenni – mesélte saját történetét a Zokszó nélkül tűrjük? című betegjogi konferencia egyik előadója - olvasható az Indexen.
Később, amikor jelezte az orvosoknak, hogy a műtét helye nagyon rondára sikerült, a főorvos annyit vágott rá, hogy „úgysem akar hastáncos lenni". Happy end lett a vége, mert Hidvéginé Adorján Líviának végül még az ingyenes plasztikát is felajánlották, más kérdés, hogy ez valószínűleg nem minden betegnek adatik meg, hacsak nem ők is bírók, egészségügyi könyvek szerzői.
Adorján Lívia nem festett fényes képet a magyar kórházakról: „Az ember teljesen leértékelődik, még a saját szemében is, kiszolgáltatottá válik, és boldog, ha a nővérke valamit arrébb rak az asztalán". A szakember szerint az emberi méltósághoz való jogunkba beletartozik, hogy a beteget a nevükön szólítsák, udvariasan beszéljenek velük. Ez ugyanolyan alapjogunk, mint a tájékoztatás (amiben az alternatívákról, lehetséges negatív következményekről is fel kéne világosítani a betegeket), a titoktartás, az önrendelkezés, az adatvédelem és a gyógyintézet elhagyása.
Kevésbé közismert, hogy a betegnek kötelezettségei is vannak: együtt kell működnie az orvossal, be kell vennie a felírt gyógyszert (ha nem teszi meg, elvesztheti a támogatást), és az orvosok, ápolók személyiségi jogait neki is tiszteletben kell tartania.
Több előadó egyetértett abban, hogy a kórházak is jól járnának, ha jobban bánnának a betegekkel: Kovácsy Zsombor ügyvéd, az Egészségbiztosítási Felügyelet (EBF) volt elnöke saját tapasztalata alapján azt mondta, hogy a pereskedés nyolcvan százalékát elkerülhetnék, ha emberien bánnának a betegekkel és megfelelő lenne a panaszkezelés.