• nátha
    • Kutatók vizsgálják komolyan, létezik-e férfinátha?

      Kutatók vizsgálják komolyan, létezik-e férfinátha?

    • A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

      A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

    • Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

      Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

  • melanóma
    • Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

      Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

  • egynapos sebészet
    • Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

      Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

    • A kecskeméti kórház orvosa lett az Egynapos Sebészeti Tagozat elnöke

    • Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

      Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

Légimentés: Egy év - elfogultság nélkül

Lapszemle Forrás: Mentés - másképp blog

Nézzük hát mit is hagytunk hátra és mi lett belőle mára?

"Visszaemlékezni olyan dolgokra lehet, amit átélt az ember. Ugyanakkor elemezni, értelmezni és értékelni sokkal hitelesebben, de ami talán még fontosabb, objektívebben lehet, ha nem belülről éljük meg az eseményeket, hanem kívülről, kellő távolságról szemléljük azokat. Az elmúlt időszak alatt többször, több fórumon, több módon emlékeztem az aktív szerepvállalásomra a magyar légimentés történetében, most megpróbálom - már amennyire tudom - elfogultság nélkül, mindössze a szikár tények sorravételével, a teljesség igénye nélkül értékelni az elmúlt egy évet" - írja Mentés-másképp blogjában Dr. Túri Péter.

"Az elmúlt egy év egyik legnagyobb eredménye, hogy végre korrekt módon, almát-az-almával alapon össze lehetett hasonlítani a 2006-2010 közötti időszakot a 2011-es esztendővel. Korábban ezt teljesen hitelesen nem lehetett megtenni, hiszen az újonnan létrehozott rendszer különbözött minden korábbi formációtól, most azonban mindösszesen két személyt cseréltek le, az ügyvezetőt és helyettesét, az orvosigazgatót. Minden és mindenki más a helyén, a korábban elindított struktúra érintetlen maradt.

A különbséget zongorázni lehet.

A legfontosabb változás magát a légimentési szakmát, illetve az alapelveket érintette. 2005-ben a következő cölöpöket vertük le: esélyegyenlőség biztosítása, a rendelkezésre álló erőforrásokhoz való hozzáférés minél szélesebb körben való biztosítása, a szolgáltatás kapacitásainak a jogszabályi és infrastruktúrális lehetőségek adta korlátokon belüli minél teljesebb kihasználása, a finanszírozás kérdéseinek mindezekhez való alárendelése, az alaptevékenység (mentés-betegszállítás) szakmai irányelveinek a hasonló feltételekkel és struktúrában működő európai rendszerek etalonjaihoz való közelítése, végezetül, de nem utolsó sorban pedig a magyarországi mentési rendszer alapjait és a munka dandárját végző földi mentési rendszer hatékony, magasabb kompetenciájú segítése, kiegészítése.

Nézzük hát a fenti alapelvek mentén mit is hagytunk hátra és mi lett belőle mára:

Az esélyegyenlőség, a hozzáférés minél szélesebb körben történő biztosítása érdekében egy valamennyi külső körülményt figyelembe vevő, konszenzuson alapuló bázis struktúra kiépítésének előkészítése zajlott és várt megvalósításra. A Budaörs-Pápa-Sármellék-Szekszárd-Szentes-Debrecen-Miskolc + Balatonfüred telephelyek közül a máig még meg nem valósult infrastruktúrális fejlesztései a szabad ötletelés oltárán feláldozódni látszanak. Pápa, Sármellék helyett a magyarázhatatlan Tokorcs, Celldömölk, Sárvár, időnként Marcali neve került feldobásra, a jogerős építési engedéllyel és jelentős önerővel bíró szekszárdi bázis létrehozását egy ki tudja milyen ötlettől vezérelt Hosszúhetény veszélyeztette, Miskolc pedig elvérezni látszik a minden észérvet nélkülöző Mezőkövesddel szemben. Az elvesztegetett idő-pénz-energia kérdését nem feszegetem. Félő, hogy az amúgy eredményként értékelhető EU-s források (TIOP 2.2.1) elkülönítése és a finanszírozás 5 év után végre elérhető közelségbe kerülése egy teljesen logikátlan és hosszú évekre zsákutcát jelentő bázis struktúra létrejöttét támogatja majd.

A kapacitások maximális kihasználása érdekében évről-évre folyamatosan bővítettük a rendelkezésre állást, azaz az ügyeleti időt. Ebben a kérdésben ráadásul az egyes bázisok infrastruktúrális (értsd: fénytechnika) és pilóták jártassága adta lehetőségek mentén egyedi mérlegelés jogának megadásával az ügyeleti idő előtti és utáni betegellátást is lehetővé tettük. Mára ennek megszűntével és az ügyeleti idő lecsökkentésével kell szembesülnünk. Az így el nem végzett feladatok jelentős száma mellett az intézkedésnek negatív hatása van a pilóták éjszakai látási viszonyok közötti repülési jártasságára és jelentős költségnövelő tényezőként szerepel mindennek a külön felszállással való megszerzése.

A finanszírozás kérdése a korábbi évekkel szemben kisiklott értékrend mentén folytatódott. A 2011-es év eleve deficittel indult, ami egy egészségügyi szolgáltató, egy mentéssel foglalkozó cég kapcsán meglehetősen nehezen értelmezhető. A pénzügyi helyzetet tovább nehezítette a gazdálkodási képesség hiánya, az indokolatlan, népszerűség hajhászó, fedezet nélküli beruházások és juttatások sora, melyek közül nem egy nem csak egyszeri, hanem hosszútávú kötelezettségként jelenik meg. A szemlélet alapvetően az "amit adnak, azt költsük el" volt. Hogy mégis fel lehessen valamit mutatni spórolás címén, az sajnos ismét az alaptevékenység rovására ment. A szakmailag helyét megálló korábbi riasztási protokoll átírásával kiöntésre került a gyerek is a fürdővízzel, azaz sok évvel korábbi szintre csökkent az elvégzett feladatok száma és a repült idő. Ezzel sok száz indokolt feladat nem került elvégzésre, továbbá a feladatok, a repült óra fajlagos költsége jelentősen megemelkedett, azaz a korábban egyre költséghatékonyabban működő légimentés drágább lett az adófizetőknek.

Orvosszakmai szempontból ugyan újításként bevezetett eljárás jelent meg, de ez teljes mértékben tematizálta az évet, bevezetése pedig nem kis konfliktust generált a szélesebb szakmával szemben. A lecsökkent feladatszám pedig következményesen kevesebb segítséget jelentett a sokszor rászoruló földi erőknek. Sikertelenül zárult a tartalék helikopter beszerzésére kiírt, érthetetlen módon sokáig halogatott tender is.

Az irányt és lendületet vesztett cég morális szétesését csak fokozták a sorozatos botrányok, megint csak a teljesség igénye nélkül az ügyvezetés törvénytelen álláshalmozása, az ügyészségi törvényességi felügyelet elrendelése, a lejáró ÁNTSZ engedélyek ügye. Mindezek pedig nehezen foghatók fel másnak, mint a hozzá nem értés és a gondatlan gazdálkodás egyenes következményeinek.

Összegezve elmondható, hogy egy alapértékeitől eltávolodott, jelentős bizalmi válsággal küszködő, nehezen értelmezhető logika mentén működő légimentő céggel állunk ma szemben, ahol már nem szempont az alaptevékenység minél teljesebb biztosítása (ld. a www.legimentok.hu oldalon az Üvegzseb pont alatt a 2012-es szakmai programot), ahol a koncepciótlan ötletelés mentén sodródik az egyébként méltóbb sorsra érdemes szakma.

Az a baj, hogy közben a kutya nem veszi észre, hogy mi a baj..."