Lehet-e egyszerre minőségi és fenntartható az alapellátás?

Az indikátorrendszer hatásait és „mellékhatásait” élesben mérték fel, ez okoz zavarokat a működésben – mondja többek között a MedicalOnline-nak dr. Mangó Gabriella háziorvos, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) háziorvosi munkacsoportjának nemrégiben megválasztott vezetője.

– A maximum pontot teljesítő kollégák egyhavi bevétele eléri a januárit, de sokan 60-300 ezer forintos mínuszt könyveltek el – ismerteti az átmeneti időszak lezárását követő tapasztalatokat. – A fix és területi díj kivonásával – amelyben az elmúlt években még inflációkövető emelés sem történt –, az indikátorrendszer bevezetésével, javításával, majd újragondolásával sok kolléga arra kényszerült, hogy a saját fizetését a körzet működőképességének megtartására költse. Több a kódolási munka, több az adminisztrációs teher, miközben a beteg számára lassan a háziorvos az egyetlen, aki megmaradt mindig elérhető szereplőként a rendszerben. A rendelésemen nincs időm lassan arra sem, hogy részvétet nyilvánítsak az elhunyt beteg hozzátartozójának, pláne nem arra, hogy segítsek neki a gyászfeldolgozásban, vagy észrevegyem, ha pszichológusra, pszichiáterre lenne szüksége emiatt – meséli.

A háziorvosi csoport vezetője szerint számos, a kormányzat részéről kiemelten kommunikált népegészségügyi célt szolgáló elemet lehetett volna beemelni az indikátorok közé.

– Hiányolom például a vastagbélszűrést, amelynek szervezésében jelenleg is sok kolléga részt vesz. Kaphatnánk plusz pontot a 60 év feletti férfiak prosztataszűrésére akár, ahelyett, hogy PSA-vizsgálatot jelenleg háziorvos nem kérhet, legfeljebb fizetős ellátás keretében.

Az indikátorok bevezetésével, a teljesítmény mérésével, a minőségibb munka ösztönzésével messzemenően egyetért a kamara háziorvosi csoportja, ám amíg a kórházakban, szakrendelőkben azt veszik figyelembe, hogy milyen vizsgálatokat végzett el az orvos, az alapellátásban a beteg complience vagy a másik orvos tevékenysége a befolyásoló tényező, ami tervezhetetlenné és beláthatatlanná teszi a finanszírozást, így a praxis fenntarthatóságát.

– Ha a minőségi munkát kívánja finanszírozni a fenntartó, akkor nem hagyható figyelmen kívül a praxisok területén élő populáció ellátási igénye sem, hiszen óriási különbségek vannak egy győri gyermekorvosi és egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei vegyes praxis ellátásában. Helyenként ugyanis a lakosság egészségi állapota megkívánhatja a magasabb antibiotikum-felhasználást, a szűrésekre való erősebb fókuszt, vagy éppen az egészségmegőrzésre, egészségtudatosságra való „felnőtt nevelési” munkát. Bár ez utóbbit még mérni sem igen lehet, nekünk ez is a feladatunk – jegyzi meg Mangó Gabriella.

További részletek a MedicalOnline cikkében.