Létezik a komplementer orvoslás

2010. december 13-án hétfőn, 18 órai kezdettel Prof. Dr. Hegyi Gabriella , a Yamamoto Intézet igazgató főorvosa, a PTE ÁOK IOI Komplementer medicina Tanszék tanszékvezetője tart előadást Létezik komplementer orvoslás címmel. az Óbudai San Marco Szabadegyetemen (Budapest III. ker. San Marco u. 81.). A rendezvény kapcsán kérdeztük a professzor asszonyt, mi a lényege a komplementer medicinának (KM)?

– Mindazon tevékenységeket magában foglalja, amelyek kívül esnek/estek az orvosi egyetemek, egészségtudományi főiskolák curriculumaiból, de az egészség megőrzésére, fenntartására és visszaszerzésére irányulnak. Alkalmanként kiegészítő, de néha a hivatalos medicina helyett is alkalmazható tevékenységek ezek, szakképzett személyek kezében. Felosztásuk szerint léteznek úgynevezett teljes rendszerek, pl. hagyományos kínai orvoslás, ajurvédikus, tibeti medicina, homeopátia, antropozófikus orvoslás, technikai módszerek: osteopáthia, kiropraktika, biológiai vegyületekkel (enzimek, táplálék-kiegészítők stb.) történő kezelések, és az úgynevezett „mind-body-soul" technikák, amelyek a „test- szellem-lélek" egységén alapuló egészségmegőrzést szolgálják.

Az Európai Unió 2010-2012 között egy olyan projektet támogat, amelyben 16 ország egyetemei vesznek részt a 27 tagországból, és amely 2012-ben arra hivatott, hogy letegyen az asztalra egy egységes tervet, összefoglalót az európai helyzetről, a tevékenységek alkalmazhatóságáról, hatásosságáról, kijelölve a jövőbeli kutatás irányát és a betegek jogait a hozzáférésre, vizsgálja a „malpractice"-t és a betegvédelmet, etikai kérdéseket is. Magyarországot a Pécsi Egyetem KM Tanszéke képviseli, ahol Magyarország eddig egyetlen ilyen nevű tanszéke működik. A konzorcium 1,5 millió eurót kapott a hároméves munkára, amely javában folyik, éppen most zajlott le egy kerekasztal-konferencia az eddigi részeredményekről tájékoztatóként a magyar kollegák részére. Első körben felmértük a jelenlegi helyzetet a különböző országokban, és igyekszünk egységes állásfoglalást, ajánlásokat kialakítani az EU részére.

- Ha a komplementer medicina kiegészíti a hagyományos orvoslást, miért nem lehet integrálni a kettőt és miért nem válik a kezelési protokoll részévé?
- A WHO 2000-2005-ben programként ajánlotta az integratív medicina fogalmának bevezetését, amelynek értelmében az orvos, az alkalmazó feladata annak eldöntése, hogy mikor melyik módszert részesíti előnyben, vagy akár mindkettőt beveti-e a beteg érdekében.
Sokszor főleg egészség-megőrzési vagy inkább betegségmegelőzési céllal alkalmaznak komplementer medicinát. A kérdés felvetése nagyon is időszerű, mert évek óta szerepel egyes európai és amerikai egyetemeken a fogalmak ismertetése, hogy az orvos a későbbiekben pontosabb információt tudjon adni betegének, ha az ilyen gyógymód után érdeklődik, másrészt a lakosság részéről tapasztalható hozzáférési igény is arra késztetheti az egészségügyi rendszerben tevékenykedőket, hogy pontosabb elméleti vagy akár gyakorlati ismeretet szerezzenek.

A kérdés csak az, hogy hol és mit? Hiszen Magyarországon 1997 óta létezik rendelet a tevékenység gyakorlására, amely már a felhalmozódott tapasztalatok miatt is megérett egy újragondolt szigorításra, átdolgozásra a mai igényeknek megfelelően. A KM ágai gyakorlatilag a páciens panaszainak egyedi és nem protokoll szerinti kezelését igénylik, hiszen minden ember más és más, de természetesen egy-egy kórkép kezelésénél meg lehet állapítani, mikor mit és meddig lehet alkalmazni, meddig célszerű a KM, meddig együtt a konvencionálissal, illetve mikor csak az. De ehhez képzett szakemberekre van szükség és azoknak is folyamatos továbbképzésre. A szabályozás, a képzés, az engedélyek kiadása és ellenőrzése, a továbbképzési kötelezettség egysége sajnos nem valósult meg eddig maradéktalanul nálunk, ezért látható annyi sok tevékenység, amelynek színes kavalkádja nem mindig takar valós, hatékony és eredményes terápiát. Igyekszünk az egyetemen BSc és Msc képzésekkel elősegíteni a megfelelő szakemberek nevelését, posztgraduális képzéssel pedig orvostovábbképzést végzünk. Az orvostanhallgatóknak viszont a IV. évben elméleti szinten adunk szemináriumot az elérhető KM-ágakról, azok indikációiról és ellenjavallatairól. Nagy az érdeklődés.

- Hatékonyság alapján milyen sorrendet állítana fel a komplementer medicinák között?
– Van, akinek egy jó szó, vagy a panaszai meghallgatása is elég ahhoz, hogy ráeszméljen a megoldásra (életmód-tanácsadás), de nem mindenkinek múlik el a fejfájása aszpirintől sem. Tehát a meghallgatásnak, gyógyító érintésnek is van szerepe ezen gyógymódok hatásosságához. Az ellenzők gyakran „placebó-hatás"-nak tulajdonítják az eredményeket, de ismerjük a placebó-kutatások eredményeit, amely szerint létezik azok mellékhatása is (hasmenés, hányás, hányinger, alvászavar, szívdobogás, sőt impotencia is előfordulhat placebóadás után). A hit és a placebó agykérgi aktivitási területe közel van egymáshoz a fMRI (funkcionális mágneses rezonancia vizsgálat) alapján. A hit is szükséges a gyógyulásban és a gyógyító felé is, ezért kell hitelesnek lennie annak, aki páciensekkel foglalkozik. Bár néhány európai országban sokkal előbb vezették be és szabályozták a KM-t, mint nálunk, bőséges tapasztalatokkal is bírtak alkalmazásukat illetően.

Nálunk 1998-ban és később 2003-ban is állást foglalt a Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Osztálya a kérdésben, hogy melyek azok az ágak, amelyeket tudományosan megalapozottnak és hitelesnek talál. A hagyományos kínai orvoslás, a neurálterápia és a manuális medicina maradt abszolút elfogadható a magyar gyakorlat számára, s további bizonyítást igényelnek a homeopátia, ajurvéda, antropozófikus orvoslás, műszeres természetgyógyászati diagnosztikai módszerek, biorezonancia.

Ugyanakkor Angliában és Németországban a homeopátia, a fitoterápia elfogadottan gyakorolható ág, amelynek több kórháza is van, a brit királyi család is ezt igényli évtizedek óta. Tehát területenként más és más az elfogadottság és a megítélés. A berni orvosi egyetem most közölt egy tanulmányt, amely szerint a gyermekek felsőlégúti fertőzéseiben a megfelelően kivitelezett homeopátiás kezelés gyógyulást eredményezett és kevesebb volt a szükséges antibiotikum-felhasználás, azaz gazdasági előnye is volt a kezeléseknek a nem kívánatos mellékhatások (bélflóra, rezisztencia kialakulása) elkerülése mellett. A páciens állapotától, annak súlyosságától és a terapeuta képzettségétől, ismereteinek mélységétől is függ, hogy mit alkalmaz, és melyik módszert találja a legmegfelelőbbnek.

Ha a derékfájós betegnél a vizsgálatok gerincsérvet állapítanak meg, és nem kell sürgősen megoperálni, akkor a konzervatív terápia része lehet az akupunktúra, a neurálterápia vagy a manuális medicina és a megfelelően kivitelezett gyógytorna is a fekvés és mozdulatlanság ajánlása helyett. De lehet, hogy fitoterápiás szert is ajánl majd a gyógyító alvászavar esetében altató helyett.

- Vannak olyan esetek, amikor a betegek azért választják a természetes gyógymódokat, mert azokat kevésbé vélik veszélyesnek?
– A KM gyógymódjai csak szakavatott kezekben veszélytelenek. Gondoljunk a csontkovácsolás veszélyeire, amit hivatalosan csak orvosi diplomás végezhet nálunk. Ugyanakkor két szélsőséges álláspont létezik a maga veszélyeivel, az egyik szerint minden, ami természetes, az nem árt, a másik szerint pedig, teljesen el kell vetni a farmakológiai szereket, mert sok a mellékhatásuk. Az igazság mindig a józan középúton baktat. A daganatos beteg kezelése team-feladat és szigorú protokollokhoz kötött, ugyanakkor a kemoterápiás kezelést követően a beteg hányingerét, szorongását, alvászavarát, félelmeit nem gyógyszerekkel is csökkenteni lehet, de csak komplementer jelleggel. Műtét helyett nem alternatíva a KM alkalmazása, ha az indikációt már felállította a szakember. Az emésztési zavarokra is vonatkozik a kivizsgálás elsődlegessége, nem lehet a candidákra hárítani a felelősséget egy gyomorfájdalmakra panaszkodónál. A modern diagnosztikai lehetőségek birtokában, korrekt diagnózissal azonban már lehet alkalmazni a nyombélfekélyes betegnél gyógyteákat, és megbeszélni az életmódváltozást, a megfelelő diétát.

- A komplementer medicinával kapcsolatos visszaélések veszélyeket rejtenek, több hamis készítmény van a piacon, ami nem kellőképpen bevizsgált.
- A visszaélések oka a szakmai kontroll hiánya és az állami ellenőrzés hiánya együtt. A képzés magasabb mércéje, az ellenőrzés komolyabb és szigorúbb szintje, a szakmai felügyeleti szervek, szakfelügyelet megszervezése és munkája lenne a legfontosabb, de valahogy évek óta nehéz előrelépni ebben a kérdésben, mert nagy az ellen-lobby és több érdek ütközik itt is. Az EU szigorításokat szervez és vezet be hamarosan a gyógynövények és táplálék-kiegészítők körében is, a gyógyhatást igazolni kellene. Sokmilliós nagyságrendű a büntetés ma is a Gazdasági Versenyhivatal részéről, és gyakoriak a megkeresések a szakértések céljából. A rendeletek betartása és betartatása lenne a megoldás.

Ma a kereskedelmi televíziókban az vesz műsoridőt, aki akar, korlátlanul és gátlástalanul el lehet kábítani mindenkit, magam is, ha el akarok borzadni, akkor rákapcsolok egy-egy ilyen adóra, és elszörnyedek. Ide vezetett a rendelet megjelenésének elodázása, a felügyeleti rendszer megteremtésének halasztása és a felelőtlen „gyógyítók" etikátlansága. A jó szakember nem jelenik meg fizetett, emeltdíjas műsorokban („nézzen a szemembe, energiát adok" stb.), őt a betegei ajánlják, és nem hirdeti magát a bulvárlapokban hihetetlen esetekkel illusztrálva, hanem dolgozik a páciensei érdekében és a betegeiért.

- Miért nem közlik a pozitív eredményeket orvosi folyóiratokban?
– A szakmai folyóiratok száma nagy (közülük kb. tíz impaktfaktorral is rendelkezik), több mint húszezer közlemény olvasható KM témából jelenleg a nagy szakmai adatbázisokban. Csak meg kell keresni őket és elemezni megállapításaikat. De a szkeptikus véglet az, hogy ezeket figyelembe sem veszik. A fanatikusságnak és a szkepticizmusnak egyaránt a beteg látja a kárát, mondja a hasonló angol tanszéket vezető E. Ernst professzor. Tudniillik ha arra hallgat, hogy a KM mindent megold, akkor téves kezelést kaphat, fontos gyógymódokat mellőz, ha viszont arra hallgat, hogy a KM nem ér semmit sem, akkor nem részesülhet a kezelés adta gyógyulásban sem. Németországban már 44 éve rendezik meg évente a Medizinische Woche nevű rangos rendezvényt, amely a KM és a hagyományos orvoslás, gyógyítás szimbiózisára példa. Az idén magam is meghívott előadóként hallhattam olyan előadást, amely egyetemi oktatóktól deklarálta és igazolta egy-egy kórkép eredményesebb kezelését KM segítségével a hagyományoshoz képest, vagy a daganatos beteg enzimterápiás kiegészítő kezeléséről, ahol hosszabb volt a túlélés és az élet minősége emelkedett. Hát természetes, hogy ezeket ismernie kellene minden gyógyítónak nálunk is.

- Ön szerint mikor érdemes a racionális és érvszerű evidenciákat figyelembe venni?
– A gyógyítás tudománya tapasztalati tudomány, az Evidence Based Medicina is kb. száz éve létezik csak. De az orvosi tapasztalat, a növekvő ismeretanyag figyelemmel kísérése és a szakmai alázatosság együttesen a vezér a gyógyítónak az útján. „Nil Nocere" – Ne árts! – mondja a hippokratészi eskü. A kínai meg valahogyan így fogalmaz: mindenkinek van egy útja, egy tao-ja, amelyen végigmegy és tapasztalatokkal, bölcsességgel gazdagodik, mert „Az út örök és tétlen, mégis mindent végbevisz észrevétlen (Lao Ce: Az Út és Erény könyve). Az intuíció, a megérzés, a tapasztalat és a folyamatosan megismert tudományos eredmények alakítják ki valakiben azt a mércét, amely érzékenyen megmutatja, hogy mit lehet, mit szabad és mit kell alkalmaznia egy adott beteg esetében. Ezért nem lehet a gyógyítást csak matematikai mércével, vagy biokémiai folyamatként leírni, ez művészet, ahol nagyon alázatosnak, szerénynek, de határozottnak kell lenni, és ezt a képességet folyamatosan kell fejlesztenie magában a gyógyítónak, bármilyen területen dolgozik is, ahhoz, hogy stabilan, magabiztossággal és hitelesen végezze vállalt hivatása gyakorlását.

– Ön melyik ágát használja szívesen a komplementer medicinának?
Az alapképesítésem a belgyógyászat. majd ezt követte a foglalkozás-egészségügy és a házi orvoslási szakvizsga. Sok betegem van aktív orvosként, akik stroke utáni bénulásos maradványtünetekkel jönnek, szülési sérült gyermekekkel is foglalkozom, illetve fájdalomszindrómákkal (bizonyos fejfájások, reumatológiai betegségek), de funkcionális betegségekkel is, mint amilyenek az úgynevezett civilizációs megbetegedések. A Hagyományos Kínai Orvoslás a kedvencem. Ezen belül is az úgynevezett tartós akupunktúrás kezelést fejlesztettem ki 15 évvel ezelőtt. A neurálterápia és a manuális medicina is a kedvenc területem. Orvos munkatársaim között van olyan is, aki neurológusként szívesen alkalmaz homeopátiát, fitoterápiát is a betegeinél.