Az orvosok ne használják önmagában a BMI-t a kövérség diagnosztizálására, azzal is számoljanak, hogy mennyi kárt okoz a páciensben - javasolják.
A testtömegindex (Body Mass Index), azaz BMI a testsúly-testmagasság arányára alapozó kalkulációval ad egy értéket, amelyből következtetni lehet az elhízásra, illetve az ideális testsúlyra, netán a kóros alultápláltságra. A BMI használata elterjedt, egyfajta szabványként szolgál az elhízottság meghatározására. Egy nemzetközi szakértői csoport azonban szakítana e hagyományokkal - írta a hvg.hu.
A The Lancet által támogatott bizottság 58, több országból, és több orvosi szakterületről érkezett szakértője készített egy jelentést, amelynek a lényege, hogy az orvosok ne használják önmagában a BMI-t a kövérség diagnosztizálására, illetve sorolják két típusba az elhízást aszerint, hogy mennyi kárt okoz a páciensben. A szakemberek úgy vélik, hogy az elhízás jelenlegi BMI-alapú mérőszámai alá- és túlbecsülhetik az elhízás mértékét, és nem nyújtanak megfelelő információkat az egészségről az egyén szintjén. Ezek már csak azért is súlyos megállapítások, mert a csak a BMI-re vonatkozó definíció szerint világszerte több mint 1 milliárd ember tekinthető elhízottnak.
A kutatók indoklása szerint az elhízással kapcsolatos ártalmakat elsősorban a bizonyos szervek körül lerakódott túlzott testzsír okozza, és a BMI néha nem tud megfelelően utalni erre. Egy nagyon fitt személynek is lehet magas a BMI-je, miközben alacsony a testzsírja, míg az úgynevezett „normális” BMI-vel rendelkezők is hordozhatnak kockázatos mennyiségű testzsírt.
A felesleges testzsír megoszlása személyenként is eltérő lehet, csakúgy, mint e zsírral kapcsolatos egészségügyi kockázatok. A túl sok zsír az ember derekán vagy olyan létfontosságú belső szervek körül, mint a máj és a szív, általában veszélyesebb, mint például a kar vagy a láb alatti bőrben lévő felesleges testzsír.
Továbbiak a cikkben