Magyar nővérek Ausztriában

A Kisalföld apróhirdetési rovatában magyar (megyei) nővéreket keresnek ausztriai munkára. Bár még csupán néhány napja olvasható a reklám, máris kijelenthető: sok szakembernek felkeltette az érdeklődését. Mint elmondták, nagyrészt Győr-Moson-Sopron megyei életrajzokat kaptak.

A lap által megkérdezett ügyintéző azt is hozzátette, ha a nyelvismeret nem lenne probléma, akkor több hirdetésre nem lenne szükség, mert a kiközvetítendő keretet már be is töltötték volna. Csakhogy a zömében „negyven-negyvenöt éves, elkeseredett nővérek" emiatt nem tudnak váltani, pedig szívük szerint – írják önéletrajzukban – megtennék. A huszonéves, frissen végzett nővéreknek azonban ez jó lehetőség, amivel élnek is.
Középfokon beszélik a németet, főképp az ország nyugati részén (a keletin még mindig nem), s azt a kompromisszumot is elfogadják, hogy tulajdonképpen nem a hivatásukat gyakorolják, mert nem kórházi nővérek, hanem idősotthoni ápolónők lesznek.

A fizetés 2–3 ezer euró (bruttó bérben), vagyis 500–800 ezer forint. Összehasonlításképpen: az osztrák átlagfizetés 3500 euró.
Az igazi összehasonlítás persze nem ez, hanem a hazai bérezés, főképp ezekben a napokban, amikor arról megy a vita a magyar politikai életben, hogy megvonják-e a műszakpótlékokat vagy sem. Hogy mindez mit jelent, arra egy példa: egy bruttó 100 ezer forintos fizetésű egészségügyi dolgozó a műszakpótlékokkal együtt ma bruttó 150–160 ezer forintot keres, a tervezett változások életbelépése után viszont csak bruttó 115 ezer forintot fog. Ennek tükrében nehéz ellenérveket felsorakoztatni az Ausztriába készülő, huszonéves diplomás ápolónak.

Ezzel tisztában vannak a megyei egészségügyi intézmények vezetői is. A Petz Aladár Megyei Oktató Kórház főigazgató főorvosa, dr. Tamás László János is azt mondja, hogy az utolsó tartalékait éli fel a rendszer – ezen a területen is. Mert bár mostanáig szinte csak az orvos-, illetve rezidenselvándorlások veszélyét elemezte a szakma és a média, az ápolókérdés legalább ekkora gond.

A kórházban május-június volt a legrosszabb hónap a kilépő szakdolgozók számát tekintve, ugyanis 16-an, illetve 14-en távoztak, s helyükre 12, illetve 10 embert tudtak felvenni. De nem is ez a fő probléma, mert ezt még a többi hónappal ellensúlyozták, hanem az, hogy a felsőfokú végzettségű szakembereket nem tudják pótolni: márciusban például 8 ilyen kolléga távozott, a helyükre egyet sem tudtak felvenni. A segédápolók valóban segítséget nyújtanak, de a szakirányú végzettségük nyilván nem ugyanolyan.

A legkönnyebben egyébként még gyógytornászokat találnak.
Hozzá kell tenni, hogy a megye legnagyobb kórháza – a presztízse miatt is – talál még magának utánpótlást; igaz, sűrűn cserélődnek az érkező-távozó nővérek. A munkaügyi központtal éppen most fog elindítani egy olyan programot, amelyben a közmunkára jelentkezőkből képeznek segédápolókat.

Muszáj valamit tenni, mert van olyan osztály, ahol öt szakképzett nővér jelezte távozását. Erre visszatérve: a kórház nem kérdezi ki a távozókat a későbbi munkahelyükről, de azért nyílt titok, hogy sokuknak Ausztria a cél (igazi kórházi nővérnek is); s olyanok is vannak, akik a hazai rendszerben maradnak, csak más területen; a magánpraxisokban vagy például az iskola-egészségügyben, ami manapság divat lett.