Magyarország nem létező alkoholstratégiája

Az alkoholizmus Magyarországon óriási méretű, egyéni életeket és családokat megnyomorító népegészségügyi probléma évtizedek óta. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2017-ben 379 ezer főre becsülte a magyar alkoholisták számát, ami arányaiban nagyjából a világon a nyolcadik legtöbb alkoholistát jelenti. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az alkoholfüggők mindössze 4 százaléka nyilvántartott, tehát kezelés alatt álló vagy kezelést valamilyen módon igénylő beteg - írta a Quibit.

A WHO definíciója szerint alkoholista, vagyis alkoholfüggő az a személy, aki alkoholt mint pszichoaktív szert ismételten fogyaszt olyan mértékig, hogy időszakosan vagy krónikusan ittas legyen. Emellett az alkoholfüggő kényszerességet mutat, komoly nehézséget okoz neki a fogyasztott alkoholmennyiség önkéntes visszafogása, valamint szinte mindent megtesz azért, hogy alkoholhoz jusson. A függőség fizikai megnyilvánulása, hogy a tolerancia emelkedik, a fogyasztás megszüntetésekor pedig elvonási tünetek jelentkeznek. A definíció része emellett, hogy miként a függőség minden formája, az alkoholfüggőség is hátrányosan érinti a társadalmat és az egyént. A KSH mindössze részleges meghatározást nyújt az alkoholizmus jelenségére, azt is csak egy, a hivatal honlapján fellelhető 2008-as cikkben: „Az alkoholistának testi és szellemi egészségkárosodással, emberi kapcsolatainak, társadalmi és anyagi helyzetének romlásával kell számolnia.”

De mit tehetne szabályozás útján az állam? Érdemes egy-egy olyan ország példáját áttekinteni, ahol az alkoholizmus problémáját államilag néven nevezték, és hatékonyan tettek ellene. A néven nevezést azért érdemes kiemelni, mert hazánkban a probléma állami szintű ignorálásának leglátványosabb eleme, hogy alig esik szó magáról az alkoholizmusról mint jelenségről. A 2016-ban megjelent European Report on Alcohol Policy külön kiemeli, hogy Magyarország egyike azon országoknak, amelyeknek nincsen semmiféle alkoholkezelési stratégiájuk, ami – ha az alkoholizmussal kapcsolatos adatokat nézzük – dermesztő információ. A jelentés azt is említi, hogy Magyarország – szemben az országok nagy többségével – nem osztott meg alkoholfogyasztási adatokat az Egészségügyi Világszervezettel (WHO) 2014-ben. Az információszolgáltatás a WHO-val való együttműködéshez, esetleg az alkoholizmus elleni szélesebb stratégia kialakításához lett volna fontos. Mindez együtt értelmezve azzal, hogy a WHO saját maga által gyűjtött adatai jóval nagyobb számokat mutatnak a KSH adatainál a magyar alkoholistákról, alátámasztja a fent említett látványos szőnyeg alá söprést. Számokban ez azt jelenti, hogy a WHO szerint Magyarországon a népesség 9,4 százaléka alkoholfüggő,ami a jelenlegi népességgel számolva 919 166 főt jelent, szemben a KSH által megállapított, már említett 379 000 fővel. Nemzetközi elemzésekben kimutatható, hogy erős korreláció figyelhető meg egy ország alkoholra vonatkozó jogi szabályozásának tudatossága és a népességében jelen lévő alkoholisták száma között.

De mit tehetne szabályozás útján az állam? Érdemes egy-egy olyan ország példáját áttekinteni, ahol az alkoholizmus problémáját államilag néven nevezték, és hatékonyan tettek ellene. Hogyan törekedtek a francia jogalkotók a probléma megoldására? Erről a teljes cikkben olvashat