Manipuláció élőlényekkel - Dizájnbébit génollóval

Negyven évvel ezelőtt 140 neves tudós, zömmel biológus, de néhány orvos és jogász is gyülekezett a festői Asilomar konferencia-központjában. A kaliforniai fürdőhelyre a későbbi Nobel-díjas, Paul Berg hívta össze a kutatókat, három évvel azután, hogy részt vett a rekombináns DNS-technikának nevezett módszer kidolgozásában, amellyel a tudomány képessé vált egyesíteni különböző fajok örökítőanyagának elemeit. Ezáltal olyan DNS-darabokat hoztak létre, melyek eltérő eredetű géneket tartalmaztak. A génmanipuláció első lépésétől azonban maguk a felfedezők is megriadtak – olvasható a nol.hu oldalán.

A tudósok ugyanis felismerték a különböző eredetű DNS-molekulák összekapcsolásával létrehozható új élőlények (akkoriban vírusok, illetve baktériumok) veszélyeit. Az ilyen, mesterségesen összeállított genommal rendelkező élőlényeknek a laboratóriumból kikerülve előre megjósolhatatlan hatásuk lehet más élőlényekre, így az emberekre. Paul Berg ezért már 1974-ben azt javasolta, hogy a kockázat miatt állítsák le az ilyen kísérleteket a megfelelő biztonsági előírások megszületéséig.

Ez az egy évvel később megtartott Asilomar-konferencián meg is valósult, és a kísérletek felfüggesztése végül 16 hónapig, a megfelelő biztonsági előírások és irányelvek kidolgozásáig tartott.

Most valami hasonló történt. A világ két vezető tudományos lapjában, a brit Nature-ben és az amerikai Science-ben március végén néhány nap különbséggel új felhívás jelent meg egy hasonlómoratórium megszületésére. Az aláírók között vezető biológusokat találunk, köztük olyanokat, mint a Nobel-díjas David Baltimore, a California Institute of Technology, a híres Caltech korábbi rektora, aki már az 1975-ös felhívásnak is részese volt.

Az ok egy csupán kevesebb mint három éve megszületett új technika, a Crispr-Cas9 nevű módszer, mely minden eddiginél pontosabb, szinte szövegszerkesztéshez hasonló, rossz gént kivágó, jót beillesztő beavatkozást tesz lehetővé akár az emberi genomban is, ráadásul úgy, hogy erre magán az élő sejten belül kerülhet sor, tehát nem szükséges hozzá a DNS kivétele, laboratóriumi manipulálása és visszajutattása. Az eljárást manapság két hölgy, a Berkeley-ben dolgozó amerikai Jennifer A. Doudna és a felfedezés időpontjában a svéd Umea-i Egyetemen kutató francia Emmanuelle Charpentier nevéhez kötik.

A láthatóan ideges kutatók attól tartanak, valahol már készítik azokat a publikációkat, melyek emberi embriókon végzett beavatkozások eredményeiről számolnak majd be, és ezért a figyelmeztetés voltaképp versenyfutás az idővel. Európában ugyan tiltják az ilyen kísérleteket, Amerikában azonban általános stop nincs, csupán állami támogatásban nem reménykedhetnek az ilyen kutatások. Magáncégek előtt azonban szabad az út, ahogy Kína vagy más, feltörekvő gazdaságú országok sem tudományetikai szigorukról híresek.

A teljes cikk a nol.hu oldalán olvasható.