Már akkor sem találunk orvost, ha fizetnénk érte

Az nlc.hu szerzője a saját és kolléganője tapasztalatai alapján tollat ragadott. A tapasztalatok alapján pedig dühíti a hazai egészségügy működése. Azon már meg sem lepődöm, ha az állami egészségügyben fel sem veszik a telefont a betegelőjegyzésen. Azt viszont még nem szoktam meg, hogy a magánorvosi ellátásra is hónapokat kell várni.

Új népszokás terjed mifelénk: ha valaki megbetegedik, már nem is az az első kérdés, hogy hogy érzi magát, hanem az, hogy talált-e orvost, és hogyan, árulja el rögtön, de főleg adja meg az elérhetőségét. Az orvoshiány Magyarországon már-már legendás, szinte mindenkinek van egy rémtörténete, hogy hogyan nem jutott el orvoshoz. Meggyógyult, meghalt, vagy éveken át hordozta a betegségét, ez a három lehetőség van.

Én ezeket a rémtörténeteket eddig a győztesek pökhendiségével hallgattam, mert egyrészt makkegészségesek vagyunk, másrészt konkrét és kidolgozott stratégiám volt arra az esetre, ha véletlen mégis beütne egy betegség. Az egyes számú terv az volt, hogy felkeresek valakit a családban, illetve a barátnőim között fellelhető, számos orvos közül, aki természetesen soron kívül és azonnal megoldja a dolgot. A B terv pedig, hogy ha a hozzám közelállók közül senkinek sem vág a szakterületébe, akkor magánúton vesszük igénybe az ellátást, magyarul: fizetünk érte. Mindegy, a végeredmény ugyanaz, pikkpakk kezelésbe vesznek, és meggyógyulunk. 

Egészen addig így gondolkodtam, amíg – nem tudom szebben mondani – sorozatban a bilibe nem lógott a kezem, és fel nem ébredtem. A valóságban nincs itt már gyors és gördülékeny magánorvosi ellátás sem, sőt a fizetős ellátásra is szinte ugyanannyit kell várni, mint az államira, ha egyáltalán sikerül bejutni, de ma már arra sem vennék mérget.

Szeptemberben iskolafogorvosnál járt a gyerek, fogszabályozást írtak elő neki. Gondoltam, essünk túl rajta gyorsan, fel is hívtam az egyik rendelőt, ahol ilyesmivel foglalkoznak. Kaptam is időpontot: februárra. Öt hónap múlva. Mondták, hogy sajnos sok a beteg, de nem baj, végül is nem az életéről van szó. Lényeg, hogy vigyek beutalót a gyerekorvostól, mert akkor, 18 éves kor alatt társadalombiztosítási támogatás jár rá, így 160 ezer helyett 40 ezer forintból meg is ússzuk.

ljött a február, elmentünk a rendelésre a megadott időpontban. A váró dugig tele volt, de legalább a betegirányító nagyon profin belőtte, hogy nagyjából egy óra múlva kerül ránk a sor, addig nem is kell ott ülnünk. Egy óra múlva visszamentünk, tényleg behívták a gyereket, beültették a székbe, belenéztek a szájába, mondták, hogy kérjünk időpontot röntgenre, viszontlátásra.

Másfél perces vizsgálatra vártunk öt hónapot plusz egy órát, két hónap múlva kaptunk időpontot a röntgenre, majd ahhoz képest egy hónap múlva egy újabbat, amikor már lehet, hogy csinálnak is valamit a gyerek fogával.

További részletek a cikkben.