Már augusztusban javasolták a kórházak részleges adósság-kifizetését

Nézzük át együtt a 2020-as év kórházi adósságainak alakulását, és természetesen ejtsünk szót magukról a kórházi beszállítók jelenéről és jövőjéről is - kérte interjúra a privátbankár.hu Rásky Lászlót, az Orvostechnikai Szövetség főtitkárát.

- Hogyan értékelné az idei év kórházi tartozásainak alakulását a havi számok tükrében?

 - Ez az egész év rendkívül fura volt, s még nincs vége. A tavalyi évet 67,7 milliárd forint adóssággal zárta az egészségügyi intézményrendszer, majd az évet adósságtárgyalásokkal kezdtük. Tudni kell, hogy nem nulláról indultunk 2019 elején sem, hanem több mint 15 milliárdról, s tavaly 52,5 milliárd forint tartozás termelődött. Aztán 2020 januárjában 8,5 milliárddal nőtt az adósság, ami soha nem látott érték volt. Ekkor közel 4500 cégnek tartozott az intézményrendszer. A központosított adósságrendezés során ebből 94-gyel tárgyalt a kormány. Februárban nominálértékben csökkent az össztartozás, mivel a 100 millió forintnál kevesebb lejárt követeléssel rendelkező cégeket kifizette a kormány, amire 19 milliárdot költött. Ám a februári csökkenés csak 12 milliárd forint volt, így igazából 7 milliárddal nőtt az adósság. A „nagy hitelezők” követeléseinek rendezésére márciusban 48 milliárd forintot fordított a kormány, de az adósságállomány abban a hónapban csak 40 milliárddal lett kevesebb. Tehát, ha az első három hónapot megtisztítjuk az adósságrendezési adataitól, akkor a havi növekmény átlag 7,8 milliárd forint volt. Azaz, az első furcsaság az év eleji brutális adósságnövekedés volt, aztán meg az, hogy lezárt az intézményrendszer, elhalasztották az elektív műtéteket. A kórházak elvben nem rendeltek annyi eszközt, de az első félév arról tanúskodik, hogy havi átlagban még mindig 1 milliárddal voltunk a 2019-es számok felett. Tavaly ugyanis 4,6 milliárd volt a havi átlag az első félévben, idén pedig 5,7, ami már önmagában is rossz üzenet volt.

- Tavaly a kormány üzent Önöknek, hogy központi eljárásban nézi végig a kórházak beszállítói tartozását, idén mi a helyzet a kommunikációval?

- Több kormányzati szereplőt is megkerestünk az év folyamán azzal, hogy szükség lesz az adósságrendezésre, hiszen a pandémiás helyzetben a kórházak eszközellátása minden eddiginél fontosabb, de a felénk irányuló kommunikáció viszonylag szűkös volt.

Augusztus végén a részleges adósságrendezési tervünkkel négy miniszterhez fordultunk: Kásler Miklóshoz, Pintér Sándorhoz, Varga Mihályhoz és Gulyás Gergelyhez. Arra gondoltunk, hogy a június végéig felgyűlt 35 milliárd forintot fizessék ki ősz elején, hogy év végére csak 15-20 milliárd maradjon, hiszen a járvány miatt a kormánynak úgyis lesz elég problémája.

Kásler miniszter úr nevében Horváth Ildikó válaszolt, hogy felkérte az ÁEEK főigazgatóját, utasítsa az intézményeket, hogy fizessenek. Ehhez azonban anyagi erőforrásokat nem biztosított a kormányzat. Az intézményrendszer gazdálkodásában van egy rossz gyakorlat 2012 óta: minél nagyobb valakinek a tartozásállománya, annál több pénzt kap nominálértékben az adósságrendezés során.

Ezért, aki megteheti, a második félévtől elkezd tartalékolni, hogy év végén minél nagyobb adósságot tudjon kimutatni. Ezt igazolja az idei szeptember is, mivel az államtitkári intézkedést követően alig nőtt az adósságállomány. Erre fejelt rá az október, amikor viszont 710 millió forinttal csökkent az összadósság. Ennek valószínűsíthető oka az, hogy a Kórházi Főigazgatóság létrehozásával egy időben belengették, hogy leginkább a megyei intézmények élén váltás lesz. Fontos megemlíteni még, hogy tavaly év végén született egy struktúraváltási rendelet, január 9-én pedig Orbán Viktor azt mondta, az intézményrendszer nem termelhet adósságot. Ezért, mivel idén minden a COVID-ról szól, a pandémia farvizén sok mindent (például egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvényt) át lehetett verni. De az eszmecsere a szakmai szereplőkkel továbbra is hiányos, még akkor is, ha az orvostársadalommal tartotta a kapcsolatot a kormányzat.

Az látszódik, hogy a kormány gondolkozik a struktúraváltásról, s a mélyben történnek dolgok, de a legtöbbször mindez a szakmai szereplők megkérdezése nélkül zajlik, így mi jellemzően csak utólag értesülünk a minket érintő változásokról. Továbbiak a cikkben