Már csak az érdekel, mennyi sérültet hoznak rakétatámadás után

A kelet-ukrajnai Harkivban ugyan kisebb az Ukrajnát megtámadó orosz erők fenyegetése, mint hetekkel ezelőtt, de a háború így is közel van. A délkeleti front irányában, alig 40 kilométerre az egykor 1,4 milliós várostól a rakéták még gyakrabban csapódnak be. A támadások egyik célpontja Csuhujiv, amelyet az orosz erők sosem vettek be, ám hónapokon át el volt zárva a külvilágtól. A kórháza azonban így sem állt le, civilek százait mentették meg olyan orvosok és ápolók, akik közül sokan a háború első napja óta folyamatosan a kórházban élnek. Vagy azért, mert az otthonuk orosz megszállás alatt lévő faluban van, vagy azért, mert a háború az ő házukat is lakhatatlanná tette. A telex helyszíni riportja Csuhujivból.

Amióta Harkivban vagyunk, mindig gyorsan kell száguldanunk valakit követve, ha el akarunk jutni az orosz rakétatámadástól fenyegetett környező falvakba vagy városokba. Legutóbb egy ételosztó önkéntest követtünk, ahogy csak bírtunk az északra fekvő falvakba, most épp egy szirénázó mentőautó után tépünk át a városon, délkelet felé. Csuhujivba megyünk, 40 kilométerre Harkivtól, ami a katonai adminisztráció miatt bonyolultabb, ugyanis így az izjumi és a szeverodonyecki front irányába tartunk, ahol az orosz erők támadásban vannak.

Az ellenőrzőponton kis tanakodás és telefonon végül megadott engedély után áthajthattunk, hogy eljussunk a csuhujivi járási kórházba.

Kórház a háború szélén

A település ugyan sosem volt orosz ellenőrzés alatt, de két hónapon át el volt vágva a külvilágtól, amikor az Ukrajnát megtámadó orosz hadsereg egy időre megszerezte a városból Harkivba vezető utat, miközben Csuhujivot folyamatosan tűz alatt tartotta, rengeteg civil áldozatot szedve. „A kórház élete is mindenben megváltozott február 24. óta” – a főorvos mélyet szippant a cigarettájába. „Repeszek miatti sérülésekkel foglalkozunk, most épp három beteget készítenek elő műtétre, amíg beszélgetünk” – mondta Vjacseszlav Gruska fásult keserűséggel. A fásultság érthető: a száz nap alatt lényegében végig a kórházban volt, itt is alszik, otthon egyszer sem volt már csak azért sem, mert a háza sem maradt meg a rakétatámadásokkal, légicsapásokkal teleszórt városban.

Legalább kétszáz végtagműtétet végzett el a háború száz napja alatt, volt, ahol a lehetetlenből hozták vissza a kezeket, lábakat, volt, akinél már az is siker volt, hogy megmentették a beteg életét, mielőtt elvérzett volna két lábát elveszítve. „De minden eset más, a repesz nem nézi, hová repül, rengeteg belső szervi sérüléssel, koponya- és arcsérüléssel is foglalkoznunk kell.” „Pedig ott lennének a szokásos feladataink is. Senki nem törölte el a Covidot, az infarktust, az agyvérzést. Egyébként belőlük is több van a háború miatt. Tulajdonképpen ők is a háború áldozatai.”

További részletek a cikkben.