Már jóval a hajléktalanságuk előtt kizuhantak a társadalomból

Nem akartuk átírni senkinek a történetét, elfogadtuk úgy, ahogy az érintettek látják a saját sorsukat, még akkor is, ha netán túlzások, szépítések vagy hazugságok is szerepelnek benne – mondja a 168 Órának Kovács Vera szociálpolitikus, az Utcáról Lakásba Egyesület ügyvezető alelnöke, az Utak az erdőben című kötet szerzője. A napokban megjelenő kiadványban 22 olyan élettörténet olvasható, amely hajléktalan emberekkel rögzített mélyinterjúk alapján készült. A szerkesztett vallomásokból tragikus életutak bontakoznak ki, ám a megszólalók nem felmentést kérnek az olvasóktól, csak egy kis megértésre számítanak. A kötet nem korhatáros ugyan, de alaposan igénybe veszi a lelket. 

- Nem véletlenül történnek meg éppen velük a szörnyűségek, de ez nem jelenti azt, hogy lúzerek lennének. Egyszerűen ma Magyarországon nincs kiút abból a helyzetből, amelybe ezek az emberek beleszülettek. Szinte semmi nem működik abból, amivel a társadalom kiemelhetné őket. A súlyos hátrányból, amellyel nekiindulnak az életnek, sem az óvoda, sem az iskola, sem a szociális rendszer nem képes érdemben lefaragni. Nincsenek felvértezve arra, hogy felnőttként képesek legyenek kivédeni, feldolgozni a sorscsapásokat. Csak nagyon ritkán, szerencsés találkozások révén, kivételes tehetség által lehet innen kiemelkedni - mondja az alelnök. 

A teljes interjú a portálon olvasható.