Dr. Ugor Emese kutatóorvos már egyetemistaként is előadásokat tartott a régióban a daganatok felismeréséről.
Kiemelkedő megelőző tevékenységéért Baranya megyenapi ünnepségén a Rákellenes Liga pécsi szervezetének „Önkéntességért" Díját vehette át. A kitüntetettel a Dunántúli Napló – online beszélgetett.
– Mióta foglalkozik ilyen „mellbevágó" kérdésekkel?
– Egyetemistaként kerültem a Rákellenes Liga pécsi szervezetébe négy évvel ezelőtt, még orvostanhallgatóként.
– Mi vitte a csapatba?
– Úgy gondolom, hogy 2014-ben már nem kellene meghalnia senkinek mellrákban. Orvosként, nőként, magánemberként is így látom, és elszomorítónak tartom, hogy fiatal asszonyokat, munkaképes nőket visz el még napjainkban is egy olyan betegség, ami időben felfedezve gyógyítható, de későn észlelve is jól kezelhető.
– Miről szólt az önkéntes tevékenysége?
– Az emlődaganatok észlelésének oktatásáról. Egy úgynevezett mullázzsal járjuk a falvakat és a középiskolákat. Ez a mullázs egy mintaelem, amely három emlőt mutat be, egy normál állapotút, valamint egy jó- és egy rosszindulatú daganattal terheltet.
– Könnyű rávenni a lányokat, asszonyokat, hogy fedetlen kebleket nézegessenek?
– Hát nem egyszerű, mert inkább messziről szörnyülködnek rajta. Az iskolákban még nehezebb a dolgunk, különösen a vegyes osztályokban. Itt általában két részre bontjuk a társaságot, fiú magyaráz a fiúknak, lány a lányoknak. Igen, a fiúknak is kell oktatás, mert a melldaganatok egy-két százalékánál férfiak az áldozatok.
– Orvosként is ez a szakterülete?
– Most doktoranduszként kutatómunkát végzek. A fehérvérsejtek egyik csoportját vizsgálom, melyek az immunreakciók szabályozásában vesznek részt.