Habár nem őt választották ki a HUNOR programban első számú kutatóűrhajósnak, Dr. Schlégl Ádám így is nyertesnek tartja magát.
Schlégl Ádám, kaposvári származású orvos a Somogy Megyei TIT meghívására szülővárosában, Kaposváron beszélt arról, miként élte meg a döntést és a kiképzés időszakát. – Nem könnyű feldolgozni, kezdte. – Ez nem olyan dolog, amit fel lehet dolgozni. Ez egy olyan kudarc, ami az embert haláláig elkíséri. Amikor belevágtunk, mind a 247-en az álmunkat akartuk megvalósítani, de azt is tudtuk, hogy ez csak egy valakinek sikerül. Azt még nem tudom, hogy tíz vagy húsz év múlva, miként tekintek majd erre vissza. Ez attól is függ, hogy eljön -e az én időm vagy ez tényleg egy szép kaland marad, amivel az unokáknak lehet dicsekedni, mondta leplezetlen őszinteséggel a korábbi asztronauta aspiráns - tudósított a találkozóról a sonline.hu.
Persze Schlégl Ádám nem szakadt el teljesen a HUNOR Programtól, sőt! – A program nem engedte el a kezem: a pszichológiai és a munkahelyi támogatást is megadták. A HUNOR kutatás-fejlesztési osztályán az orvosbiológiai kísérletekért felelek, én segítem ebben a fiúkat a küldetés során, mondta Kaposváron Schlégl Ádám. Elárulta: részben visszatérhetett korábbi életéhez, hiszen újra magára ölthette a fehér köpenyt. – Olyan kompromisszumot kötöttem, hogy hetente egy napot gyógyíthatok a klinikán, ez engem borzasztóan feltölt. Az, hogy újra tudok gyógyítani, műtőben lenni, ez nagy segítség, mentálisan nagyon felüdít. Ez nem is tér el a nemzetközi gyakorlattól, azokat az űrhajósokat, akik nincsenek kijelölve egy küldetésre, vissza szokták engedni az eredeti szakmájukba, magyarázta hallgatóságának a kaposvári orvos. Persze ettől még űrutazásra alkalmas állapotban kell tartania magát, de most sokkal lazább az élet számára, mint a kiképzés idején. Továbbiak a teljes cikkben