Meg kell érezni a lélegeztetőgép ritmusát

Ami egy egészséges embernek banális és ösztönös, azt egy kórházban fekvő covidbetegnek mind újra kell tanulnia: önállóan levegőt venni, kiülni az ágy szélére és megtenni néhány lépést – a járvány a gyógytornászokra is extra terheket ró és extra figyelmet irányít. Az izomvesztésről, egy jó köhögés utáni dicséretről, orvosok közötti bajtársiasságról, a halál mindennapos látványáról Szendrő Gabriella gyógytornásszal, a Magyar Gyógytornász-Fizioterapeuták Társasága nemzetközi bizottságának tagjával beszélgetett a Forbes.

Az intenzív osztályokon, covidosztályokon is dolgoznak most gyógytornászok?

Természetesen, most a járvány alatt nagyon fontos feladatunk van az intenzív osztályokon, covidosztályokon és később a posztcovid területen is. És persze továbbra is dolgozunk a csökkent kapacitással működő szakrendeléseken is, ambulanciákon, magánrendelőkben, kórházi osztályokon. De egyre többen veszünk részt a covidellátásban hetente több napon át 8-12 órás műszakokban. Ezt részben önkéntesen vállaljuk, részben szervezetileg átirányítva.

Mi pontosan a feladatuk egy kórházban fekvő covidbeteggel?

Mindenki más ellátást igényel, érdemes külön venni a feladatokat aszerint, ki milyen súlyos állapotban van. A lélegeztetőgépen és altatásban lévő betegeknél az egyik legfontosabb teendő a betegek megfelelő fektetése és testhelyzetük változtatása, szakzsargonnal a betegek forgatása. Ez így egyszerűnek hangzik, de rengeteget számít egy jól megválasztott testhelyzet, ami segíti a tüdő átszellőzését, és könnyíti a beteg lélegeztethetőségét. Párnákkal kitámasztva nyugalmi helyzetet kell találni, de körülbelül 12 óránként ezt a pozíciót váltani kell, forgatni kell a betegeket, hogy ne alakuljon ki felfekvés.

Az egyszerűnek hangzó „forgatás” sok gondosságot, szakértelmet igénylő tevékenység. Egyrészt nagyon kell figyelni, hogy a betegre kapcsolt különböző érzékelők vezetékei, csövek stabilan maradjanak, másrészt, ha például a betegnek beültetett csípő- vagy vállprotézise van, akkor nehogy kificamodjon.

A szedált, altatott betegek izomtónusa ugyanis csökken, nincs izomkontrolljuk, így különösen óvatosan kell eljárnunk.

És ez fizikai megterhelés a személyzet számára is, speciális technika és több ember kell hozzá, hogy egy-egy beteget óvatosan megmozdítsunk. Ilyenkor legalább 3-4 ember dolgozik együtt, ápolószemélyzet, orvosok, mindig valaki segít.

Van általános recept, hogy hogyan fekszik jól egy covidos tüdőbeteg? A háton fekvés például senkinek nem javasolt?

Általánosan legfeljebb annyit lehet mondani, hogy a háton fekvés helyett a hason vagy oldalt fekvést helyezzük előtérbe, mert úgy jobban át lehet lélegeztetni a tüdőt, de ez is nagyon egyéni. Sok múlik azon, hogy a tüdő mennyire és mely részén érintett a betegséggel. És természetesen az sem mindegy, hogy hason vagy oldalt fekve melyik kart és lábat hová helyezzük, hogy nyugalomban legyenek az ízületek, ugyanakkor ne alakuljon ki mozgásbeszűkülés sem. Ezt a gyógytornásznak pontosan fel kell mérnie és be kell állítania. Ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy az altatott vagy éber lélegeztetett betegek ízületeit passzívan, de rendszeresen megmozgassuk. A mozdulatlanság hatására ugyanis az ízületek és az izmok rugalmassága csökken, romlik a keringés, és ez rövid idő alatt mozgáskorlátozottsághoz vezet. Továbbiak a cikkben