• nátha
    • Kutatók vizsgálják komolyan, létezik-e férfinátha?

      Kutatók vizsgálják komolyan, létezik-e férfinátha?

    • A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

      A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

    • Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

      Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

  • melanóma
    • Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

      Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

  • egynapos sebészet
    • Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

      Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

    • A kecskeméti kórház orvosa lett az Egynapos Sebészeti Tagozat elnöke

    • Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

      Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

Meghátrálhat a kormány egy ágazati sztrájktól?

Lapszemle Forrás: ATV

Politikai értelemben csak a saját követeléseik érdekében fellépő társadalmi csoportoktól kell tartaniuk a kormánypártoknak.

Az elmúlt öt év tanulsága, hogy politikai értelemben egyetlen erőtől kell tartania a kormánypártoknak, ez pedig a saját követeléseik érdekében fellépő társadalmi csoportok, mint például a pedagógusok, egészségügyi dolgozók, szociális munkások, közlekedési ágazatban dolgozók – idézi a Policy Agenda elemzését az ATV.hu.

A KSH adatai szerint 2010 és 2014 között 12 sztrájk volt Magyarországon, amelyekben csupán 5 ezer dolgozó vett részt. Ez ugyan nem számít kirívóan alacsonynak a volt szocialista országokkal összehasonlítva, de mindenképpen azt mutatja, hogy nem ezt tartjuk az érdekérvényesítés fő eszközének. A kormány tehát joggal bízhat abban, hogy nehéz lesz tömegeket megszervezni egy sztrájkhelyzethez. Éppen ezért eddig is több területen olyan politikát folytatott, ami a feszültségeket a „szőnyeg alá söpörte". Ilyen volt az egészségügyi dolgozók helyzete, az oktatás, a szociális szféra, vagy most a közlekedési ágazatban dolgozók ügye.

Ugyanakkor a kormány számára egyre inkább az negatív értelmezés alakul ki ezekről a területekről, hogy ott nem az alacsony bérek jelentik a legfőbb problémát, hanem az elvándorlás miatti munkaerőhiány, és a rossz munkakörülmények.

Ez pedig romló szolgáltatási színvonalat jelenthet, amelyet már a választók sem fogadnak el. Így létrejöhet egy társadalmi összefogás a dolgozók és a „szolgáltatásaikat igénybe vevő" társadalom között.

A Policy Agenda korábbi elemzésében azt írták, hogy az egészségügy nem lesz politikai bukási faktor a kormány számára, mivel a rendszer tehetetlenségi ereje képes továbbra is működtetni. Ugyanakkor, ha más ágazatok meg tudják mutatni, hogy nem csak azért tiltakoznak és teszik le a munkát, hogy több pénzt kapjanak, akkor ez még ezen a területen is lépésekre kényszerítheti a kormányt. Ugyanez igaz a szociális szférában is. Ugyanis ha a bölcsődék nem nyitnak ki egy napra, akkor még nyilvánvalóan nem bukik meg a kormány, ugyanakkor felerősítheti azok ellenállását, akik nem mertek elsőként fellépni követeléseik mellett.