Mégsem lesz Budapesten kínai kórház

Kínai, magyar két jó barát – szögezte le Li Ko-csiang miniszterelnök két évvel ezelőtt, amikor magyar kollégáját, Orbán Viktort Pekingben köszöntötte. Bár a két ország céljai merőben ellentétesek – Kína Nyugat felé nyit, a magyar kormány pedig keletre tekinget –, a Selyemút képzeletbeli sávjain van hely a kétirányú forgalomnak. Útra kelnének a magyar kórházak is: a Semmelweis Egyetem, a Bethesda gyermekkórház, a fővárosi Uzsoki, továbbá a Borsod-Abaúj-Zemplén, a Szabolcs-Szatmár-Bereg, valamint a Bács-Kiskun megyei gyógyintézmény is csatlakozott a minap ahhoz a szövetséghez, amelynek 11 kínai és számos keletközép-európai egészségügyi intézmény a tagja - olvasható a ma megjelent HVG-ben.

Budapesten mindeddig egyetlen kínai kórházat sem sikerült tető alá hozni. Az ezredforduló után a Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza ajánlkozott, hogy gyógyközpontot hoz létre „kiegészítő gyógyászati módok" tanítására és gyakorlására, az akkori elképzelések szerint társadalombiztosítási finanszírozással. Azt tervezték, hogy a budai intézmény nemcsak a hazai betegek, hanem a Magyarországon élő, akkor 50 ezresre becsült kínai népesség orvosi ellátására is alkalmas lesz. A hamvába holt ötlet tavaly ismét felmerült, de politikai csatározásba torkollott.

Az államnak sincs ellenére, hogy az egészségügyben ellátatlanok fizetős szolgáltatásokat vegyenek igénybe, nyújtsa azt akár szakorvos, akár kínai természetgyógyász.
Persze a magyarországi kínaiak egészségügyi ellátásában is lehet némi üzleti potenciál. Hónapokig foglalkoztatta a biztosítói szakmát, mi módon lehetne a zömmel a fővárosba és környékére koncentrálódó, 30 ezresre tippelt kínai népességből biztosítási kockázatközösséget alkotni, szakrendelői, illetve kórházi gyógyításukról gondoskodni. A munkacsoport lelkesedése azonban időközben lelohadt.