Dr. Szabó Zoltán, a dunaújvárosi kórház orvosa tíz éve kezdett futni hobbiból, s legnagyobb álma az embert próbáló 246 kilométeres verseny volt.
Szabó Zoltán az első magyar belgyógyász diabetológus, aki teljesíteni tudta a világ legrangosabb ultratávfutó versenyét, a Spartathlont. Az ultratávfutók nem hivatalos olimpiájának is minősíthető versengést 1983 óta rendezik évente, a közel négyszáz fős mezőny szeptember utolsó péntekén indul Athénból az Akropolisz lábától egészen Leonidasz király Spárta főterén álló szobráig. A 246 kilométeres távolság, a 3000 méter szintkülönbség, a meleg, a magas páratartalom kemény próba elé állítja a futókat, akiknek 36 órán belül kell megtenniük a távot. Az eredményes részvételhez nemcsak alapos fizikai erőnlétre, de lelki felkészülésre is szükségük van - olvasható a Magyar Orvosi Kamara honlapján.
A legnagyobb álma volt Szabó Zoltánnak, hogy eljusson a versenyre és végigfussa a távot. Igaz, tíz éve, amikor hobbiból elkezdett futni, még csak egy maratonról ábrándozott. A nemrég a Kiváló Városi Kórház díjat nyert dunaújvárosi kórház részlegvezető főorvosa 2005-ben 47 évesen kezdte: a már-már láncdohányos belgyógyász egyik napról a másikra letette a cigarettát, ám az egyik szenvedély helyett kellett egy másik, s ez lett futás. A kezdetek kezdetére is emlékszik: a legelső alkalommal csak háromszáz métert tudott lefutni, de aztán elég szépen haladt a táv növelésével. Az motiválta, hogy képes legyen egy tömegeket megmozgató versenyen elindulni, s legfőbb célja a maraton volt. 2006-ban már teljesítette is az első maratoni távot, s ezzel végleg eldőlt, hogy a hosszútávfutást választja. Mindig újabb és újabb csúcsokat igyekezett teljesíteni, s 2010-től már az ultratávfutás mellett kötelezte el magát.
A Spartathlonon 2015-ben indult először, készült a melegre, a hegyekre, de nem sikerült célba érnie. Rezignáltan azt mondta: „tudomásul veszem, hogy ehhez kevés vagyok, el kell engednem ezt a versenyt". Aztán mégis úgy gondolta, kell adnia magának legalább egy esélyt. Lőrincz Olivér edző vállalta a felkészítését látva eredményeit, motiváltságát. 2016 márciusától már kezdtek jönni az eredmények, majd eldőlt, rajthoz áll.
„Leonidász szobráig érni… megrendítő érzés" – vallja, s nem szégyelli bevallani, hogy „úgy zokogtam, mint egy gyerek…" Élete álma valósult meg, amikor Leonidasz király lábát megérintette vállán a cél előtt ráterített magyar zászlóval. A brutális, 246 kilométeres távot 32 óra 58 perc 49 másodperc alatt tette meg, s ez három órával kevesebb, mint a szintidő (36 óra). Egyetlen holtponttal és egy vízhólyaggal a lábán küzdötte végig az embert próbáló versenyt.
Több Spartathlon azonban nem lesz. „58 éves vagyok, tavaly eldöntöttem, hogy visszaveszek a teljesítményből, és csak 50-60 kilométereket teszek meg, mert a futásra szükségem van, de nem lesz több extra táv. Megpróbálok kétévente egy-egy külföldi maratonira is eljutni, mint például a prágai, firenzei. Ezek jó hangulatú, színes versenyek, ennyi elegendő lesz.
Fotó: Szentkuti Tamás
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!