A gyógyulás és az életben maradás esélyeit a helyi adottságok, kapacitások és terápiás dogmák erősen befolyásolhatják.
Nem csitul a vihar az innovatív, tételes elszámolású onkológiai gyógyszerek november 1-jétől hatályos új beszerzési formája, vaklicitje kapcsán. A lépést több szervezet sérelmezi arra hivatkozva, hogy a gyógyszerpaletta szűkítése rontja a betegek túlélési esélyeit, mivel korlátozza az orvos terápiaválasztási szabadságát. A becsülhetően évi kétezer beteget érintő polémia közepette az általános ellátásba befogadott kemoterápiás kezelésekben részesülő évi 35 ezer beteg túlélési esélyeinek javítása ugyanakkor szóba sem kerül- írta a napi.hu.
Miközben nyugaton a tudományos vizsgálatok nyomán egyre szaporodnak a kérdőjelek a gyógyszerpaletta végtelen bővítésének értelme és hatékonysága körül, nálunk a polémia arról folyik, hogy az onkológiai betegek nem egészen 10 százalékának terápiaválasztásánál mennyire lehet szabad keze az orvosnak.
Arról pedig nem esik szó, hogy a halálozási statisztikákon ténylegesen javító, az évi 75-80 ezer beteget érintő onkológiai bázisellátást hogyan hozzák rendbe. Hogy a már befogadott 600 protokollból, terápiáiból miért nem lehet több fáradságot rászánva válogatni, vagy arról, hogy miért a kezelőorvos választási szabadságáról beszélünk, amikor 2012 óta hivatalosan nem a kezelőorvos, hanem a több szakorvost tömörítő onkoteam - ráadásul konszenzusos alapon - határozza meg a beteg számára optimálisan javasolható terápiát.
Arról sem esik szó, hogy mi indokolja az onkológiai ellátásban, kapacitásokban lévő drámai térségi különbségeket, valamint az onkológiai vizsgálatok nehéz hozzáférhetőségét, lásd a PET/CT körüli újabb nehezítéseket vagy a tételes finanszírozású szerek alkalmazásánál szinte elengedhetetlen speciális patológiai vizsgálatokat. A teljes cikk