Levelező tagjává választotta a Francia Orvosi Akadémia Illés Tamás gerincsebész-professzort.
Ő a negyedik magyar, akit ez a megtiszteltetés ért. Teljesítményére Magyarország nem tartott igényt: Illés professzor nem akarta elhagyni az országot, de itthon hiába keresett munkát. Most Brüsszelben dolgozik és tanít. Úgy érzi, a Molnár Lajos-féle egészségügyi reform megbuktatásával történelmi esélyt szalasztott el az ország. Amikor beszélgettünk, már csak az akadémiai tagság miatti büszkeség érződött a hangjában.
– Meglepetésként érte, hogy a Francia Orvosi Akadémia tagjává választották? Hány éves munka ért be ezzel a megtiszteltetéssel?
– Harmincévnyi orvosi, ezen belül huszonöt éves gerincsebészeti tevékenység alapján választottak a Francia Orvosi Akadémia levelező tagjának. Annyi előjele volt, hogy még Pécsett dolgoztam, amikor magyar orvosként felterjesztettek a külföldi levelező tagságra. Ez 2011-ben történt. Mivel az akadémikusi létszám pontosan meghatározott és limitált, négy évet vett igénybe, amíg végül beválasztottak.
– Vezet arról statisztikát, hogy hány páciens került ki a kezei közül gyógyultan?
– Tavaly januárban publikáltam az összes általam operált magyarországi gerincműtétet. Ha jól emlékszem, 1986 beteget operáltam gerincének kóros elferdülése miatt.
– Brüsszelből nézve jobban látni, miért ennyire rossz a magyar egészségügy? Az elmúlt 25 évben próbálkoztak reformokkal, de az egészségügy máig nem tudta a Kádár-rendszerből örökölt bajait kinőni. Ennek mi az oka?
– Két dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban mondani. A Kádár-rendszerben jobb volt az egészségügy szervezettsége Magyarországon, jobb volt az emberek hozzáférési lehetősége az egészségügyi szolgáltatásokhoz, mint most. Ami azonban nagyon megkülönbözteti Magyarországot Európától, az a nyitottság. Nyugat-Európában az emberek sokkal nyitottabbak, és ez minden szinten megmutatkozik. Az orvoslásban is. Ott nehéz elképzelni, hogy egy szakmai döntés hierarchikus alapon szülessen. Az ember intézetvezetőként elmondja a véleményét az esetről, de a gyakornok is elmondja a véleményét. A kezelés sokkal inkább közösségi döntés eredménye, még akkor is, ha a felelősség az intézetvezetőé. A hierarchia jóval kisebb, ami közvetlenebb emberi kapcsolatokat eredményez.
A teljes interjú a vasarnapihirek.hu oldalán olvasható.