Mennyit ér a fogbeteg, ha ráadásul fertőz is?

Szent László Kórház, V-ös fertőző belosztály, sztomatológiai rendelő - itt végezték a máshonnan félelemből lepasszolt, „veszélyes" betegek komplex szájüregi kezelését. Most is ezt tennék, ha a HIV-pozitívakon kívül jutna pénz a hepatitisszel fertőzött betegek ellátására is.

A korábban kifejezetten fertőzőkórházként ismert Szent László Kórházban lévő rendelőt Korchma Enikő szájsebész alakította ki egy fővárosi önkormányzati pályázat révén. A pacientúra egy részét a vérképzőszervi és vérzékeny betegeket ellátó, időközben megszűnt Szabolcs utcai hematológiai klinikától „örökölték". A sok évvel ezelőtt ott kezelt betegek gyógyítását Lelkes Márta fogszakorvos és Korchma Enikő már akkor is közösen végezte.

Az átszervezések óta azonban ennek a betegcsoportnak a fogászati ellátása nincs megoldva. Korábban a pácienseket sikerült igényességre és rendszerességre szoktatni, így amikor ez a rendelő megnyílt, megpróbálták követni gyógyítóikat, bár erre nincs legális lehetőség. Máshová nem is nagyon mehetnének, mert Korchma doktornő szerint az orvosok többsége fél a HIV-pozitív betegektől, s nem vállalja a gyógyításukat. Mint mondta: ez minden szakmára igaz.

A félelmek legyőzéséhez húsz év fölhalmozott tudományos ismerete sem volt elegendő. „Félelem, tudatlanság, tájékozatlanság van. Még az egyetemen sincs igazán komoly képzés a fertőző betegekkel kapcsolatban. Nehezen változhat a helyzet, ha az egyébként tenni akaró vezetők életükben nem láttak ilyen betegeket."

A rendelőben szerdánként fogadják a betegeket. Több gyógyítói napra is igény lenne - hiszen alkalmanként átlagosan huszonöt pácienst látnak el -, de a finanszírozás miatt erre nincs mód még akkor sem, ha a fogbetegségek ellátását csak ritkán lehet a hét egyetlen napjára koncentrálni. A betegek baja ritkán jár egyedül, mert a HIV-fertőzés más betegségekkel, egyebek mellett fertőző májgyulladással, nemi betegséggel is társulhat, sőt a páciensek nemegyszer drogfogyasztók. A rendelő tehát nem véletlenül működik a Szent László Kórházban, amely - bár időközben elveszítette speciális jellegét - az itt dolgozóknak köszönhetően, szükség esetén komplex fogászati ellátást nyújt.

„Emlékszem, régen ide hozták a távoli országokból érkező menekülteket is. Volt külön osztályuk a trópusi fertőzötteknek is. A finanszírozás alapján könnyen lehetne arra következtetni, hogy egyre kevesebb a beteg, de ha belegondolunk, milyen utazási hajlandóság van az emberekben, és hányan érkeznek például maláriával, máris megdől az elmélet" -mondta Korchma Enikő.

Az orvos szerint más furcsasága is van ennek a közvélemény által kevéssé ismert területnek. „A tevékenységi lista szerint a fogászatban egyszerűen nem létezik fertőző beteg. Ugyanaz a páciens, aki innen távozik, a kórháznak például a belgyógyászatán már fertőző betegnek számít, és az osztály ott meg is kapja érte a többletfinanszírozást. Mi viszont ugyanannyit kapunk, mint bármelyik kerület SZTK-rendelője" - mondta. Hozzátette: ezt sok fórumon próbálták jelezni mind szakmai, mind finanszírozási oldalon, de senki nem reagált rá.

Az intézménynek máig gondot okoz az összevonás is. A Szent László Kórház néhány évvel ezelőtt egyesült a Szent István és a Merényi kórházzal, utóbbi fogadta be a fölszámolt pszichiátriai intézet, a „Lipót" betegeinek egy részét. Lelkes Márta hozzátette: nemcsak a HIV-pozitívokkal van probléma, hanem a hepatitises betegekkel is, közülük főképp a C-vírus áldozataival, mert ők ugyanolyan elutasítást kapnak az orvosoktól.

Nem segít a helyzeten a szakmai állásfoglalás sem, amely szerint egy ilyen pácienst utolsó betegként kell ellátni a rendeléseken, ami miatt persze hátrányosan megkülönböztetettnek érezheti magát. Nem szólva arról, hogy több fertőzött is érkezhet, s akkor már lehetetlen eldönteni, melyikük legyen az utolsó. Kérdés persze, honnan lehet tudni egy betegről, hogy súlyosan fertőzött. Elvileg erről neki magának kell felvilágosítania az orvost, ennek ellenére sokan inkább hallgatnak a bajukról, csak hogy ellátást kaphassanak.

„Borotvaélen táncolás folyik, jó lenne egyszer hivatalosan tisztába tenni ezt a helyzet, de eddig valahogy nem sikerült. A vezetők részéről volt bizonyos szándék, de utána, amikor cselekedni kellett volna, az ügy mindig megtorpant. Ez így megy már több mint húsz éve" - közölte keserű tárgyilagossággal Korchma főorvos, aki az első rendelőt 1991-ben hozta létre egy svájci alapítvány hagyatékából, így nem kellett pénzt kérniük az államtól.

Menet közben nőtt az igény, növekedett a trópusokról és a szexturizmusból hazatérők száma, egyre több lett a szifiliszes is, ezért a lehetőséget bővíteni kellett a betegek és a tőlük félő fogorvos kollégák érdekében is.

„Naivan úgy gondoltuk, hogy ez ésszerű elképzelés. Néhány felső vezetőnk támogatta is az ügyet, ami sajnos miniszteri szinten megtört. Azt mondták, a kérés nem indokolt, mert nem lehet külön nőgyógyászatot, sebészetet és mindenféle osztályt létrehozni a fertőző betegeknek, amiben van igazság. Jobb híján ezért potenciális fertőző betegnek tekintünk mindenkit, próbáljuk biztosítani a maximális sterilitást" -közölte a főorvos. Hozzátette: nemcsak ő küzd a fertőző betegekért, hanem az osztályvezető főorvos is. S bár néhány kolléga a társszakmákból is felvállalja a munkát, az ésszerűség mégis azt diktálná, hogy a fertőző emberek a mainál több és jobb ellátást kapjanak, s végre nyugalmuk legyen.

Gondot jelent az is, hogy Magyarország a fogászati turizmus kedvelt célállomása lett. Angliából, Izraelből, Németországból, Svájcból érkeznek páciensek, akik eltitkolhatják esetleges fertőzöttségüket. A manuális szakmákban - így például a sebészetben, fogorvoslásban - dolgozók félelme tehát nem alaptalan, hiszen egyetlen tűszúrással megfertőződhetnek. Ha valamelyikük megsérül, hónapokig ugyanolyan gyógyszert kell szednie, mint a betegének.

Korchma Enikő tapasztalatai szerint a fiatal orvosok jobban félnek a fertőző betegektől, ő pedig emiatt attól fél, hogy idővel nem lesz, aki gyógyítson. „Ki fogja felvállalni helyettünk a munkát? Ezt senki nem akarja csinálni, de nem is várható el. Ráadásul amikor mi kezdtünk, még volt valami muníciónk, ma már nincs semmi. Elfogyasztottunk néhány főigazgatót, de hosszú ideje egy helyben toporgunk. Belátom, hogy egy csecsemő vagy egy szívbeteg ember ügye fontosabb ennél, de akkor legalább ne mondják azt, hogy nem vagyunk rentábilisak. De ha azok lennénk is, hogy lehet az egészségügyben olyan fogalmat használni, hogy rentábilis? Egy beteg élete nem mérhető forintban" - mondta.