Merre tovább, magyar magánegészségügy?

Szinte nem múlik el hónap, hogy valamelyik magánegészségügyi szolgáltató ne jelenne meg a nyilvánosság előtt. Igaz, sohasem bujkáltak, de erős takarásban dolgoztak, képviselőikkel legfeljebb egy-egy szakmai összejövetelen lehetett találkozni. Ennek most vége, s mintha ezzel egyidejűleg az ágazat rendszerváltás óta tartó korszakának végjátéka is intenzívebb szakaszához érkezett volna - olvasható a medicalonline.hu portálon.

A magánegészségügy – értve ezalatt nemcsak a vállalkozások, hanem a hozzájuk forduló kliensek számának töretlen emelkedését is – mérete alapján kritikus ponthoz érkezett. S bár e piacot, amelynek egy tetemes része pénzügyi, adózási szempontból még mindig feketén zajlik, rettentő nehéz pontosan mérni, történnek kísérletek a mélyben zajló folyamatok feltérképezésére, s ezek számszerűsítésére.

A Primus Magánegészségügyi Szolgáltatók Egyesülete szerint például országosan 60 százalék fölött van azok száma, akik az elmúlt két évben igénybe vettek magánegészségügyi szolgáltatást. S bár a budapestiek ebben még mindig felülreprezentáltak, lakosságarányának megfelelően felzárkózóban Kelet- és Nyugat-Magyarország, mint ahogy a magánrendelők forgalmának alakulásában egyre nagyobb szerep jut az alsó középosztálynak is.

Abba most nem mennénk bele, hogy ténylegesen mennyi orvos hagyta el az országot, s hogy ezzel az adattal vajon mennyire kvadrál a jó hírnevükről igazolást kérők száma. A valós helyzetet tömörebben fogalmazta meg a Magyar Kórházszövetség alelnöke, Ficzere Andrea, mondván: Magyarországnak nincs két rendszer – állami és magánellátás – fenntartására elegendő orvosa. Nem tudni, hogy pontosan mennyien mozognak e két rendszer között, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő erre utaló adata szerint 18610 orvos rendelkezik vényírási szerződéssel annak érdekében, hogy magánpraxisában – bárhol is folytassa azt – támogatott gyógyszert írhasson fel betegeinek. Ennél is fontosabb jelenség, hogy immár munkavállalói szinten is megindult az oda-vissza áramlás a magánellátás és az állami rendszer között, s megkezdődött az egykor külföldön munkát vállaló orvosok lassú hazaszivárgása, ám az állami intézmények helyett többségük a jelek szerint valamelyik magánintézményt választja.

Takács Zoltán szerint kár lenne tagadni, hogy az elmúlt években annyi pénz áramlott a rendszerbe, mint még soha – csak egy kicsit későn. A FőnixMed tulajdonosa ma is úgy látja, ha annak idején bevezetik a Mikola István exminiszter vezetésével kidolgozott szabadfoglalkozású orvoslást, akkor sokkal hamarabb teljesült volna az orvosok jövedelemelvárása, nem következik be a hatalmas szakmai népvándorlás, s hatékonyabb lenne a kórházak működése is.

Az állami intézmények teljesítményének (tvk) alacsony szinten tartása egyébként nemcsak az orvosokat viszi az államiból a magánegészségügyi intézményekbe, de áttolja oda a betegeket is. Nem kell holmi ellátási alapcsomaggal bíbelődni, esetleges szűkítésével népharagot előidézni, ha ez „megoldható okosban" is. Tudatosan talán nem ez motiválja a döntéshozókat, de a tvk szűkítésének kétségkívül van ilyen indirekt csomagszűkítő hatása, hiszen amit csak elfogadhatatlan hosszúságú várakozással kaphat meg a kliens a közszolgálattól, azt előbb vagy utóbb megvásárolja a magánszolgáltatótól. Aztán esetleg odaszokik.

A teljes cikk a medicalonline portálon olvasható.