Mesék a nővérpultból - a konyhás asszony, Bloody Mary története

A teás kocsit tologató asszonyt Bloody Marynek nevezik el a nővérek. A váltótársa operaáriákat énekel és fütyül. A szülésznő undokoskodik. Egy magyar származású kismamánál meg kell indítani a szülést. Közkívánatra az Angliában élő ápolónő-író, Molnár Lamos Krisztina újabb történeteit közli a wmn.hu.

Egyensúly… Kell, hogy legyen!

A sötétséget a fény, a csendet a hangok váltják fel. Reggel hat órakor felkapcsoljuk az összes lámpát a nővérpult előtt és a folyosón is, pedig még nem lenne szükség rá, a gyógyszereket és infúziókat az úgynevezett „Treatment room”-ban (kezelőszobában) készítjük el, ahol az armatúrák miatt amúgy is egész éjjel világosság van. De így szoktuk meg, hogy az utolsó szünetről visszaérkező azonnal a kapcsolóhoz nyúl.

Mint egy denevér, úgy botorkálok az újrateremtett fényben pár percig. Hamarosan megérkeznek a reggeli takarítók, a gondnokok és a konyhás asszony, akit hosztesznek hívnak itt, pedig csak a teás kocsit rendezgeti, és a kis két négyzetméteres teakonyhában tartja fenn a rendet – a reggeli-ebéd-vacsora tálalásában és kiosztásában semmit nem segít a nővéreknek.

A hoszteszen mégis sok minden múlik, például az is, hogy milyen a hangulat a kórtermekben, ahol naponta négyszer oszt meleg italt a betegeknek, és hogy milyen a hangulat a nővérek, segédápolók között is. Veszekszik-e a teás konyha rendjéért, vagy elvégzi a saját munkáját zokszó nélkül? A megmaradt ételt otthagyja-e a konyhás kocsin, hogy az éhes nővér megehesse, vagy azonnal visszaküldi a nagykonyhába? Tőle lehet kávét is kunyerálni, vagy kekszet, ha az ember már nem tud a saját idegességével, vagyis a gyomorsavval mit kezdeni.

Nemrégiben új hoszteszt kaptunk A régi átment egy másik osztályra, ahol kevesebb a munka. Mary, akit a nővérek csak Bloody Marynek neveztek el, egy ötven év körüli angol asszony, aki pont úgy néz ki, mintha egyenesen az Adams Family-ből jött volna elő. Feketére festett vékony szálú haj, Kleopátra frizura, sápadt, majdnem hófehér arc. A hoszteszeknek itt az előírások szerint fekete színű, fehér galléros uniformisban kell járni, amit megválaszthatnak, hogy tunika legyen nadrággal, vagy egybeszabott ruha.

Mary fekete harisnyát viselt a pipaszár csontos lábain, valami fura, hegyes orrú cipővel. Engem eleinte állandóan a frász kerülgetett, mert mindig azt hittem, hogy valaki a temetkezési vállalattól érkezett az osztályra, amikor megjelent. Mary csendesen tolta a kocsit, halkan és udvariasan szolgálta ki a betegeket, beszélgetett velük az ágy mellett, csóválta a fejét, és együtt siránkozott velük. – Oh, dear, oh dear! I hope you will get better! (Ó, drágám, remélem, jobban leszel!)

További részletek a cikkben.