• nátha
    • Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

      Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

    • Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

      Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

    • Tízből csak három magyar fújja ki helyesen az orrát

      Tízből csak három magyar fújja ki helyesen az orrát

  • melanóma
    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

    • Orvosi bravúr került a Guinness Rekordok Könyvébe

      Orvosi bravúr került a Guinness Rekordok Könyvébe

  • egynapos sebészet
    • A kecskeméti kórház orvosa lett az Egynapos Sebészeti Tagozat elnöke

    • Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

      Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

    • Egynapos sebészet: új szakmai kollégiumi tagozata van a területnek

      Egynapos sebészet: új szakmai kollégiumi tagozata van a területnek

Mi köze a napozásnak az ólommérgezéshez?

Lapszemle 2021.06.19 Forrás: Index
Mi köze a napozásnak az ólommérgezéshez?

Amíg mifelénk divatos és szexi a jó szín, Ázsiában jóformán szégyenkeznek miatta.

Ki az az őrült, aki kifekszik a tűző napra, és még élvezi is? – tehettük fel a kérdést vagy 150 ezer éven át, amióta Homo sapiensek vagyunk. Értetlenségünk nem is változott száz évvel ezelőttig. Addig ugyanis, aki tehette, árnyékban maradt. Aki meg nem engedhette meg magának, az jó eséllyel kint dolgozott a földeken, írja az Index.

Nem véletlen, hogy a sápadt bőrszín az előkelőség, a jómódúság kiváltsága volt egészen a közelmúltig. Ha pedig szándéka ellenére mégis egy kis színt kapott egy úri hölgy, akkor praktikák egész sorát kellett bevetnie, hogy társadalmi rangját vizuálisan is biztosítsa. A bőr ugyanis egyfajta természetes státuszszimbólum volt. 

Az ókori görög és római időkben a nők ólmozott krétaporral fehérítették a bőrüket, mit sem sejtve arról, hogy az ólom idegméreg. A kora középkorban púdert használtak a jómódú hölgyek, a kontraszt kedvéért pedig kékre festették a vénáikat. Esetleg eret vágtak magukon, hogy a vérveszteség még sápatagabbá tegye őket.

A hetvenes-nyolcvanas években már mindenki bronzbarna volt, aki számított. Sápatagon megjelenni a publikum előtt már-már kínos volt. Olyan sztárok, mint Cindy Crawford vagy Claudia Schiffer lebarnult teste pedig az egészséget és a sportosságot is hozzákötötte a napfényhez. 

Új jelenség ütötte fel a fejét: a tanorexia, azaz napozásfüggőség és a gyakorta velejáró bőrrák. Ma már tudjuk, hogy a sötétre sült bőr valójában beteg, és az ultraibolya sugarak bőrsérüléseket okoznak, miközben szervezetünk annyi bőrvédő festékanyagot (melanint) termel, amennyit csak bír.

Ázsiában , Kínában, Japánban, Dél-Koreában nem szeretnének. Amíg mifelénk divatos és szexi a jó szín, Ázsiában jóformán szégyenkeznek miatta. Arrafelé még ma is az alacsony származás jelének tartják a barna bőrt, és egyáltalán nem tartják esztétikusnak. Nem is nagyon árulnak 30 faktoros napvédő krémnél alacsonyabbat, és mesterei az árnyékolásnak. A strandokon, tengerparton pedig köntösben, sapkában tartózkodnak, kesztyűs kezükkel pedig napernyőt tartanak maguk fölé, nehogy véletlenül megnyaldossa a bőrüket a napsugár.

Legolvasottabb cikkeink