Mi köze a napozásnak az ólommérgezéshez?

Ki az az őrült, aki kifekszik a tűző napra, és még élvezi is? – tehettük fel a kérdést vagy 150 ezer éven át, amióta Homo sapiensek vagyunk. Értetlenségünk nem is változott száz évvel ezelőttig. Addig ugyanis, aki tehette, árnyékban maradt. Aki meg nem engedhette meg magának, az jó eséllyel kint dolgozott a földeken, írja az Index.

Nem véletlen, hogy a sápadt bőrszín az előkelőség, a jómódúság kiváltsága volt egészen a közelmúltig. Ha pedig szándéka ellenére mégis egy kis színt kapott egy úri hölgy, akkor praktikák egész sorát kellett bevetnie, hogy társadalmi rangját vizuálisan is biztosítsa. A bőr ugyanis egyfajta természetes státuszszimbólum volt. 

Az ókori görög és római időkben a nők ólmozott krétaporral fehérítették a bőrüket, mit sem sejtve arról, hogy az ólom idegméreg. A kora középkorban púdert használtak a jómódú hölgyek, a kontraszt kedvéért pedig kékre festették a vénáikat. Esetleg eret vágtak magukon, hogy a vérveszteség még sápatagabbá tegye őket.

A hetvenes-nyolcvanas években már mindenki bronzbarna volt, aki számított. Sápatagon megjelenni a publikum előtt már-már kínos volt. Olyan sztárok, mint Cindy Crawford vagy Claudia Schiffer lebarnult teste pedig az egészséget és a sportosságot is hozzákötötte a napfényhez. 

Új jelenség ütötte fel a fejét: a tanorexia, azaz napozásfüggőség és a gyakorta velejáró bőrrák. Ma már tudjuk, hogy a sötétre sült bőr valójában beteg, és az ultraibolya sugarak bőrsérüléseket okoznak, miközben szervezetünk annyi bőrvédő festékanyagot (melanint) termel, amennyit csak bír.

Ázsiában , Kínában, Japánban, Dél-Koreában nem szeretnének. Amíg mifelénk divatos és szexi a jó szín, Ázsiában jóformán szégyenkeznek miatta. Arrafelé még ma is az alacsony származás jelének tartják a barna bőrt, és egyáltalán nem tartják esztétikusnak. Nem is nagyon árulnak 30 faktoros napvédő krémnél alacsonyabbat, és mesterei az árnyékolásnak. A strandokon, tengerparton pedig köntösben, sapkában tartózkodnak, kesztyűs kezükkel pedig napernyőt tartanak maguk fölé, nehogy véletlenül megnyaldossa a bőrüket a napsugár.