Mi marad a méltóságból, ha a gondoskodás üzleti döntések függvénye?

Magyarországon ma sok haldokló nem jut hozzá időben a megfelelő otthoni hospice ellátáshoz – miközben a szolgáltatók profitot termelnek, az ápolók pedig gyakran alulfizetetten dolgoznak. Szöllősi Melinda biológus, szociálpolitikus a hazai hospice rendszert kutató doktorjelölt a rendszer gazdasági és politikai hátterét vizsgálja. De nemcsak a számokat és a szabályozást, hanem azt is, kik alakítják a nyilvánosságban azt a képet, amit a hospice ellátásról és az ellátást végzőkről gondolunk. Amit talált, az messze nem vigasztaló: a valóságban nagyon kevesen kapnak esélyt jó színvonalú otthoni hospice ellátásra. Az Elitmed interjúja.

Mikor és milyen céllal kezdte meg a kutatását a magyarországi hospice ellátásról?

2001 óta foglalkozom a hazai hospice ellátás fejlesztésével, aztán egy hosszabb kihagyás után 2019-ben tértem vissza, és azóta végzem azt a kutatást, amelynek célja, hogy társadalmi, politikai és gazdasági szempontból közelebb kerüljünk annak megértéséhez, miért nem történt meg az áttörés Magyarországon a hospice ellátásban. 2021 óta az ELTE Szociológia Doktori Iskolájában folytatom a munkámat.

Milyen változások történtek az elmúlt két évtizedben?

Az eltelt 21 év alatt a rendszer maga nem változott, egyedül az alapdíj összege módosult. Amikor a közfinanszírozott otthoni hospice elindult 2004-ben, az alapdíj 3.600 forint volt. 2016-ig csak minimális emelések történtek, de 2023 eleje óta két lépésben majdnem a duplájára emelkedett, így 4.400 forintról 8.400 forintra nőtt.

A kutatásában ezt az alapdíjemelést kulcsfontosságúnak tartja. Miért?

A vizsgálatom egyik fókusza épp az alapdíjemelés hatásainak feltérképezése. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi rendszerbe befecskendezett többletforrás nem eredményez automatikusan jobb ellátást vagy könnyebb hozzáférést. Pedig ez lenne a cél: egy jól működő egészségügyi rendszerben a forrásbővülés a teljesítmény javításához vezet.

Mit ért teljesítményen? Mit jelent ez a hospice ellátás kontextusában?

Teljesítmény javulásáról akkor beszélhetünk, ha a hozzáférés, a minőség és a finanszírozás hármasában javulás mutatkozik. Ha több beteg és megfelelő időben jut a megfelelő ellátáshoz, ha az ellátás bizonyíthatóan eléri a célját, vagyis javítja az életminőséget, ha szakmai irányelvek mentén, megfelelő ellenőrzés mellett működik a rendszer – ez mind-mind a teljesítmény része. (...)

Milyen szakmai hiányosságokra bukkant a kutatás során?

Előzetes adataim vannak már arról, hogy van olyan szolgáltató, aki a 2024-es alapdíjemelés után az emelés teljes összegét beépítette az ápolóknak, orvosoknak kifizetett bruttó vizitdíjakba. Ugyanakkor olyan szolgáltató is van, aki az ápolóknak csak bruttó 400 forint emelést adott vizitenként a 2.760 forint emelésből. Ha ezeket az adatokat összevetem a szolgáltatók gazdasági elemzésével, valamint az érdekvédelmi szervezetek törekvéseivel és érvelésével, azzal lehet igazán jól megérteni az ellátórendszer működését.

Továbbiak a teljes interjúban