• nátha
    • A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

      A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

    • Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

      Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

    • Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

      Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

  • melanóma
    • Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

      Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

  • egynapos sebészet
    • Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

      Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

    • A kecskeméti kórház orvosa lett az Egynapos Sebészeti Tagozat elnöke

    • Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

      Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

Miért és hogyan hagyták el Magyarországot?

Lapszemle Forrás: mno.hu

Megtapasztalták, hogy elfogadható mennyiségű munka mellett milyen a normális családi élet.

Írország, Svédország és az Egyesült Államok. A világ három különböző pontjára sodorta az élet azt a három magyart, akit a Magyar Nemzet kérdezett, miért és hogyan hagyták el hazájukat. Példájuk nem kifejezetten tipikus, de nem is különösebben kirívó. Csak néhány a több százezerből, akik közül mindannyian ismerünk valakit.

Az első történet Árendás Olivéré; az ő esete azért is különleges, mert rövid időn belül hazatért Írországból. Ne lepődjön meg senki a furcsának tetsző néven: már talán az is sokat elárul arról, miért távozott, hogy munkahelyével kapcsolatos megjegyzései miatt csak álnéven mert nyilatkozni. A sebészként dolgozó Olivért is az csábította külföldre, mint oly sokakat: elsősorban munkahelyével, egy budapesti kórházzal volt elégedetlen.

– A munkát napi tíz órába is nehéz volt belesűríteni, és ehhez még ügyeletek, mellékállás is társultak. Havonta 330–340 munkaórát dolgoztam – festi le egy magyar orvos életét. – Túl sokat dolgoztam túl kevés pénzért, és nem tudtam rajta változtatni. Éreztem, hogy ebből még egypár év, és végem van. Kiégtem. A magánéletemre fordítható idő eltűnt az életemből.

A kislányom azt hitte rólam, hogy én valahol máshol lakom, és néha meglátogatom őket – idézi vissza Olivér az akkori körülményeket. Amikor tehát az alacsony fizetés, a megszámlálhatatlan kifizetetlen túlóra és az elvárt önszorgalom találkoztak sértettségével, a divattal és a kalandvágyával, megszületett a döntés. Irány Írország!

Mi várt rájuk? Mint Olivér meséli, a költözés őt és feleségét megviselte, de gyorsan kiderült, menni fognak a dolgaik; a gyerekek pedig a vártnál is jobban alkalmazkodtak. A legváratlanabb, felszabadító élménye az volt, hogy sokkal több időt tölthetett a családjával. Megtapasztalták, hogy elfogadható mennyiségű munka mellett milyen a normális családi élet. Ha „kolbászból volt a kerítés", mégis miért jöttek haza? Az ok prózai: honvágyuk volt, a felesége gyese és gyedje is lejáróban volt, sőt a családi otthonteremtési kedvezményt is éppen akkor hirdették meg. A többi történet a teljes cikkben