Miért hagyjuk magukra a haldoklókat?

Amíg a születendő gyereket várják, az esküvőnkre eljönnek a barátaink, addig életünk végén rengetegen kerülünk magányos és kiszolgáltatott helyzetbe. A haláltól való félelmünkben egyedül hagyjuk a haldoklókat és előítéletessé válunk az idősekkel szemben – ez pedig a legsúlyosabb igazságtalanságok egyike - olvasható az Új Egyenlőség portálján. 

Míg régen a halál rövid lefolyású, természetes jelenség volt, ami családi keretek között, megszokott életterünkben zajlott, addig mára a medikalizált halál vált általánossá. A halál többé nem spirituális átmenet, hanem a legrosszabb periódus az emberek szemében – emiatt pedig a haldokló sokszor szociálisan elszigetelődik (izolálódik) és egyedül marad.

Míg az emberek 80%-a otthon szeretne meghalni, szerettei társaságában, a valóságban ennek a fordítottja történik. Az emberek 90%-a kórházakban és szociális intézményekben hal meg, sokszor kiszolgáltatva és elmagányosodva – vagy éppen az utakon veszti életét.Eközben általánosan is terjed – ettől nem teljesen függetlenül – az ageizmus: az időseket egyre súlyosabb társadalmi előítéletek sújtják. A modern hospice mozgalom erre reagálva az 1960-as évektől hazai és nemzetközi színtéren is hősies harcot vív a haldoklók méltó megsegítéséért.

Míg a középkorban a megszelídített halál volt jellemző – azaz a halál nyilvános és elfogadott formája –, ma a tiltott halál koráról beszélhetünk.

A tiltott halál arra utal, hogy a halál szépen lassan tabuvá vált. A haldokló elvesztette kezdeményező képességét, a család és az orvosok pedig sokszor cinkos módon leplezik a beteg állapotát, kerülik a halál témáját és tényét. A halál valami teljesen irracionális jelenséggé vált, már nem a világrend része, hanem pont annak a hiányát jelenti. A halál és a betegség bántóan értelmetlen esemény lett mára, amit egyszerűen eltitkolunk.

Az egészség, a betegség és az öregedés is az élet része, ez utóbbiak mégis életidegenné váltak.

Tekintettel arra, hogy a fentiek ellenőrizhetetlen, szeméremsértő, értelem nélküli események lettek, az emberek sokszor olyan magyarázatokat hívnak segítségül, amelyek megbélyegzik a betegeket és az öregeket.

Ilyen például, hogy a betegség nem is annyira a kiszámíthatatlan természeti erőkből fakad, hanem a beteg jellemének következménye. Ez a magyarázat segít ugyan értelmet adni az értelmetlennek, a megbetegedés felelősségének súlyát azonban végül a betegre hárítja.

Ma is sok ilyen magyarázat él azzal kapcsolatban, hogy a rákos személy boldogtalan, tehetetlen jellemvonásai miatt betegszik meg, vagy hogy a szív- és érrendszeri megbetegedésekért bizonyos A típusú személyiség a felelős, aki túl versengő, éber stb.[4] Bár a test és a lélek tagadhatatlanul hat egymásra, és a pszichés tényezők figyelembe vétele az orvoslásban nagyon örvendetes, azzal tisztában kell lennünk, hogy betegségeink és a halálunk alapvetően kívül esnek kontrollunkon.

A teljes cikk az Új Egyenlőség honlapján olvasható.