Mik azok az evolúciós félelmek, és hogyan kezelhetjük őket?

Félelmeinket alapvetően három nagy csoportra oszthatjuk: ősi vagy evolúciós félelmek; egyéni, tanult félelmek; és a technikai-társadalmi környezet által generált félelmek. A velünk született félelmeink evolúciósan fejlődtek ki, és az ősembernél ugyanúgy megvoltak, mint nálunk. Belső Nóra pszichiáter Félelem, szorongás, pánik című könyvét a hvg.hu szemlézte.

Modern világunkban igen sok az ősi félelmeinket provokáló helyzet, ezeket maga az ember hozta létre. Hidak, alagutak, liftek, üvegpadlós teraszok, nagy sebességű járművek: olyan emberi alkotások, amelyek jelentősen különböznek a természetes ősi életterünktől, és magukban hordozzák a veszély lehetőségét, vagy legalábbis arra emlékeztetik az embert. Magamon is tapasztaltam már, hogy nehezemre esik átmenni olyan helyeken, amelyek üvegaljzatán keresztül le lehet látni a mélységbe. Azért nem tanultam meg jól síelni, mert bizonyos sebességnél megjelenik bennem a kontroll elvesztésétől való félelem. 

A legtöbb evolúciós félelem az egyén és a faj fennmaradását szolgálja. Idetartoznak az ember legfontosabb szükségleteinek kielégítetlenségével, biztonságérzetének elvesztésével kapcsolatos félelmek is, mint a félelem az éhezéstől, a megtámadástól, a kirekesztettségtől, az egzisztenciális ellehetetlenüléstől. Ezek a félelmek tehát normálisak. Gond akkor van, ha olyan mértékűek, hogy az már megnehezíti az egyén életét.

Az evolúciós félelmek apró csírái tehát minden emberben megvannak. Ki ne félne a betegségektől, az öregedéstől, szeretteinek elvesztésétől, a haláltól? Az persze egyéni, hogy ebből mennyi tudatosul bennünk. Van, aki egész életében retteg a betegségektől, ezért egészségesen él, táplálkozik, másnak az öregedés a mumus, ezért vagyonokat költ örök fiatalságot ígérő holmikra. Sokan bizonytalanok a döntéseikben, mert a következményektől való félelmük gátolja őket. Egészséges esetben az ember megtanulja kezelni vagy elfogadni az elkerülhetetlen dolgokat: előbb-utóbb mindenki átél betegséget, mindenkinek ketyeg az óra, lassanként eltávoznak mellőle, és egyre tudatosabban cselekszik annak érdekében, hogy az történjen, amit szeretne.

A teljes cikk a hvg.hu portálon olvasható.