Milyen emberek leszünk a koronavírus-járvány után?

Az emberiség utoljára a második világháború idején nézett farkasszemet olyan globális krízissel, mint manapság. 2020 áprilisára oda jutottunk, hogy a bolygó lakosságának nagy részét közvetlenül érinti az új koronavírus. Ahogy a 20. század közepén a háború pszichózisa átalakította a társadalom gondolkodásmódját (és nem mellesleg a teljes gazdasági életet), úgy a COVID-19 is komoly változásokat hozhat - írta a 24.hu.

Fontos kérdés, hogy egy ehhez hasonló krízisben hogyan óvjuk magunkat és a családtagjainkat, miként hat ránk a bezártság és az azzal járó trauma. Zsolt Péter szociálpszichológus szerint minden hosszan tartó stressz pszichoszomatikus betegséget von maga után. A jelenlegi helyzetben persze nem szorong mindenki, és a nem szorongók közt is különböző kategóriák vannak.

Vegyük például azokat, akik teljesen hárítanak, és nem engedik magukhoz az információt. A könnyelműek ugyan nagyon veszélyesek magukra és másokra is, viszont jusson eszünkbe a már említett londoni bombázásához tartozó tanmese – kezdi Zsolt Péter, majd el is magyarázza, mire gondolt: a nagyon szorongó szülők vidékre küldték a gyerekeiket, miközben nekik a városban kellett maradniuk. Más gyerekek szüleikkel együtt vonultak az óvópincékbe, mikor jött a bombázás. Tanulmányok alapján a két gyerekcsoport közül felnőtt korukra azok lettek sérültebbek, akik vidéken biztonságban töltötték az idejüket.

Mit jelent ez a mostani helyzetben? Talán azt, hogy bizonyos kötelékek megmaradása a legrémesebb helyzetben is fontosabb a mentális egészség megőrzése szempontjából, mint a biztonság, amit a teljes elkülönüléssel hozhatunk létre. Ne felejtsük azonban, hogy a háború idején Londonban maradt kisgyerek közül sokakat azért nem lehetett megkérdezni felnőtt korukban, mert meghaltak a bombázás alatt.