Minden betegnek joga van a kipihent orvoshoz

A Magyar Orvosi Kamara új elnökével hálapénzről, egészségpolitikáról, orvos-beteg kapcsolatról beszélgetett a SzemLélek.net. – A Magyar Orvosi Kamara egyértelműsítette, hogy a kellő mennyiségű pénz – amint mondtam, nemcsak a bér, hanem a tisztességes működés feltételeinek a biztosítása – előfeltétele a változásoknak - mondta el Kincses Gyula. - Nem arról van szó, hogy ha az orvosok meg vannak fizetve, onnantól az egészségügyben minden rendben lesz, de a szükséges változásokban való együttműködés az orvostársadalom részéről nem realitás megfelelő bérezés nélkül. Az általunk meghatározott több mint 1 millió forintos alapbérre sokan azt mondják, hogy hát, ez igen sok... Nem akarok más zsebében turkálni, de azért számtalan terület van, ahol ennél lényegesen többet lehet keresni, társadalmilag talán kevésbé fajsúlyos ágazatokban. Mi azt szeretnénk elérni, hogy az egészségügy nemzetstratégiailag fontos ágazat legyen.

A jelenlegi kormány számtalanszor hivatkozik az emberi élet védelmére, a nemzetmegmaradásra, amibe nemcsak a megszületendő gyermekek számának a növelése tartozna bele, hanem a már megszületettek életének védelme is. Ráadásul az emberek életminőségét egyre jobban befolyásolja az egészségi állapotuk, hiszen a XXI. század egyik jellemző tendenciája szerint egyre tovább élünk, de egyre több krónikus betegséggel küzdünk. Leegyszerűsítve: régen, ha valaki beteg volt, meggyógyult vagy meghalt. Ma jelentősen növekszik azoknak a száma, akik nem halnak meg a betegségükben, hanem folyamatos kezelés mellett teljes, vagy majdnem teljes életet tudnak élni. De ez folyamatos kezelést feltételez: van, akinél ez egy egyszerű vérnyomáscsökkentő gyógyszer, de van, akinél művesekezelés vagy inzulinterápia. Egyre több olyan betegség van tehát, ahol nem a meggyógyítást tudjuk ígérni, hanem a folyamatos fenntarthatóságot, ez pedig felértékeli az egészségügy szerepét. (...)

– Az aktuális kormányzati kommunikációból nem tűnik úgy, hogy ők elzárkóznának valamiféle béremeléstől. Ha jól értem, Ti ragaszkodtok az egyszeri nagy lépéshez, ők viszont több lépcsőben gondolkodnak, de ízlelgetik a kamara javaslatát is.

– Úgy gondoljuk, hogy a kormányzat részéről szükséges lenne egy alapvető gesztus. Hogy legyen egy D-nap. Ha egy elhúzott, 10-15 százalékonkénti emelésről beszélnénk, akkor nincs olyan határnap, hogy mikortól szűnjön meg a hálapénz. 75 százaléktól, vagy mikortól? Másként fogalmazva: nem vesz semmit megint a kormányzat a pénzéért a csepegtetett béremeléssel. Nincs meg az az aktus, ami azt jelentené, hogy végre az egészségügy a prioritás.

– Mi fog történni akkor, ha a kormány nem megy bele az egylépcsős béremelésbe?

– Attól is függ, hogy mekkora lépcsőbe megy bele és mikortól. Abba a „tárgyalgatunk, tehát vagyunk” helyzetbe nem fogunk visszasüllyedni, ami az elmúlt 8 évet jellemezte. Meg akarjuk adni a kormánynak az esélyt arra, hogy megoldás szülessen, ráadásul a 2019. december 23-án kelt kormányhatározatok ugyan nem olyan látványosak, mint a kórtermek kifestése, de rengeteg szakmai reformot előlegeznek meg, aminek mi nagyon örülünk. Ez azt jelzi, hogy valamihez hozzá akar fogni a kormányzat. De ha ez a jövő évi költségvetésben nem jelenik meg, akkor az egy új helyzet. Azt mi is felfogjuk, hogy ebben az évben, tehát egy lezárt költségvetésű évben egy béremelési reformot nem lehet megkövetelni.

– Mennyit ráfordítást jelentene összegszerűleg ez az egylépcsős béremelés?

– Még nem kaptunk adatot a pontos kalkulációhoz: a bértáblát tudjuk, de a magánellátásban már sok helyen nem a bértáblát adják a dolgozóknak. Becsléseink szerint ez bruttó bruttó – tehát az Egészségügyi Alap költségvetésében megjelenő – 5-600 milliárd forintot jelent, ami viszont a visszaszálló járulékok, adók miatt nettó forrásigényében 250 milliárd körüli. A teljes interjú itt olvasható