Minden századik ember epilepsziásnak tekinthető, de sok a kérdés

Az epilepsziás rohamokat a köztudat az úgynevezett „grand mal”, vagyis nagy görcsrohammal azonosítja, ez a típus azonban csak a rohamok egy részét teszi ki. Kisebb és rövidebb ideig tartó görcsrohamai nagyon sokaknak lehetnek, ezért az epilepszia mint kórkép felismerése is rendkívüli kihívást jelent. Fabó Dániel neurológus, epileptológus, a Semmelweis Egyetem Idegsebészeti és Neurointervenciós Klinika Epilepszia Centrumának korábbi vezetője úgy látja, Magyarországon minden adott ahhoz, hogy a betegek egy része meggyógyulhasson; a szakember a Qubit podcastjának friss epizódjában arról is beszélt, hogy a gyógyszerek mellett agysebészeti eljárások is segítik a kezelést.

A Szegedi Tudományegyetem klinikájának munkatársa több száz érintettel foglalkozott már húszéves pályafutása alatt, a legnagyobb kihívásnak mégis azt tartja, amikor a betegek nem elég együttműködők ahhoz, hogy meggyógyuljanak. A tartós javuláshoz ugyanis nem elég az orvosi támogatás, a kulcs a gyógyszer, ami az esetek túlnyomó többségében tartós javulást hoz, 70-75 százalékban pedig teljes tünetmentességet lehet vele elérni. Amikor a gyógyszer nem elég, az agyműtét segíthet a pácienseknek – Fabó erre a területre specializálódott.

Milyen gyakorisággal fordul elő az epilepszia és milyenek a lefolyásának lehetséges forgatókönyvei? Milyen fejlett sebészeti megoldások léteznek az epilepszia kezelésére? Milyen állapotban van a kórkép magyarországi diagnosztikája? Kell-e tartani a villódzó fényektől, okozhat-e epilepsziát egy mozi- vagy rajzfilm, és elmúlhat-e a gyermekkorban kialakult betegség a serdülőkor alatt? Többek között ezekről is szó esik az adásban, mely itt meghallgatható