Mindenki doktor bácsija 47 éve praktizál

Pro Sanitate elismerést kapott ő és felesége, Éva asszony is. Dr. Sárosi Tibor korábban életműdíjat is kapott Dombiratoson – írja a Békés Megyei Hírlap – online, amely rövid interjút készített az aranydiplomás orvossal.

– Hogyan került Dombiratosra?

– Ahhoz először el kellett végezni az orvosi egyetemet, és a felvétel nem ment egyszerűen. Édesapám orvosként dolgozott, akkoriban ez az egyéb kategóriába tartozott a munkás és a paraszt mellett. Mindig is vallásosak voltunk, ez is hátránynak számított, nem csoda, hogy nem vettek fel 1956-ban az orvosi egyetemre. A következő évben viszont elkezdhettem tanulmányaimat. Évfolyamtársam volt a dombiratosi Juhász Károly, ő azonban urológus akart lenni, ezért a gyulai kórházat választotta. Még most is szörnyű arra gondolni, milyen fiatalon hunyt el. Szóval, Károly helyett kerültem Dombiratosra. Öt évet vállaltam, 47 lett belőle, de nem bántam meg. Megszerettem az itteni embereket, ők pedig, úgy gondolom, hogy engem. Igyekeztem a hivatásomban a legtöbbet nyújtani, minden hozzám fordulót ellátni, meggyógyítani.

– Kevermesre is átjárt 11 évig az egyik körzetbe, ugye?

– Mégpedig különböző közlekedési eszközökkel a kisvasúttól, a szánkótól a lovas kocsiig, a bricskáig. Emlékszem, a kétkerekű kocsit egy vak ló, Lujza húzta. Dombiratoson iskolaorvosként is dolgoztam, de nemcsak a gyermekek, hanem szinte az egész falu doktor bácsinak szólított.

– A doktor bácsi a gyógyítás mellett közéleti, társadalmi funkciókat is ellátott. Mesélne ezekről?

– A dombiratosi katolikus egyházközség mellett a járási katolikus képviselő-testületben is világi elnökként ténykedtem. Alpolgármesterként dolgoztam több cikluson át a faluban, valamint a Vöröskereszt helyi elnökeként is igyekeztem minél többet tenni a véradásszervezésben. Jómagam is igyekeztem példát mutatni, 86-szor adtam vért. A Vöröskereszt Ismerd meg hazánkat! mozgalma keretében a dombiratosiak az ország számos pontjára eljuthattak Soprontól Egerig, Pécsig. 1976-ban a kisközségek között elsők lettünk véradásban, jutalmul ingyenes szűrőprogramon, -vizsgálatokon vehettek részt a dombiratosiak, nagyon sok betegség derült ki, melyeket aztán orvosolni tudtunk.

– Felesége nemcsak a magánéletben, hanem az orvosi munkájában is ön mellett állt, hiszen asszisztenseként dolgozott végig.

– A család és a munka töltötte ki az életemet, és Éva valóban mindig mellettem állt mindkét területen. Most az unokák, Fanni, Olivér, Anna, Tamáska, Simona, Chiara, Márk és Roland is bearanyozzák az életünket.

– Szabad idejét mivel tölti legszívesebben?

– Nagyon kedvelem a virágokat, tele van a kertünk növényekkel. Virágok mellett gyümölcsfák is találhatók, befőtteket, lekvárt is készítünk. Korábban nagyon szerettünk utazni, hazánk számos pontja mellett bejártuk szinte egész Európát. Mostanában már nemigen mozdulunk ki Dombiratosról, de nem is baj, mert nagyon szeretünk itt élni.