Mindenkinek ott van a téglája a pszichiátrián

Én soha nem féltem az elmebetegektől. 25 év alatt egy sem bántott vagy ütött meg.

Különös állatfaj az övé – így fogalmaz. Ha leköpik, nem köp vissza. Elviseli. Van egy határ, de addig sok mindennek bele kell férnie a puttonyba. Ott dolgozik, ahonnan mások menekülnek. Arra büszke, amit mások szégyellnek. Zárt osztály. Pszichiátria. 25 éve. Nap mint nap. Fakan Évával, a Nyírő Gyula Kórház pszichiátriai részlegének főápolójával beszélgetett az nlc.hu.

- “Bolond vagy?” Hányszor tették fel neked ezt a kérdést a rokonok, barátok, ismerősök?

- Sokszor. De én is magamnak. Viszont a válaszom mindig az volt, hogy nem. Nem vagyok bolond. Köszönöm, jól vagyok.

Hogy lehet vonzó egy fiatal nő számára a pszichiátria?

Nem olyan rossz, mint ahogy az emberek elsőre elképzelik. Sokkal hálásabbak az itt kezeltek, amikor meggyógyulnak, mint más beteg.

Érzékelik, hogy A-ból B-be eljutnak a segítségetekkel?

Nagyon is. Bejön egy beteg, skizofrén mániás állapotban. Őrjöngve, mentővel, rendőrséggel érkezik. Az első pár napra nem fog visszaemlékezni, mert a zárt osztályon kemény gyógyszereket kap, de aztán kitisztul, a gyógyszerek hatnak, elmegy terápiára, kezelik, visszakerül az életbe, és megköszöni. Mint akinek fáj a dereka, megműtik és utána tud menni.

De, gondolom, nem mindenki kerülhet vissza a társadalomba.

Nem. Van olyan betegség amely már fiatalon is teljes leépüléssel jár.

Hogyan viszonyul a társadalom ezekhez a betegekhez?

Nem akarjuk észrevenni őket, és nem akarunk tudni róluk. Ilyen a társadalom. És sajnos sok esetben kihasználják őket, elveszik a pénzüket, lakásukba bemennek, és elveszik az értékeiket, vagy épp eladatják velük. 25 év alatt sokszor láttam ilyet. Rengeteg beteg volt. Itt nálunk a pszichiátrián nagyon szigorú elszámolási rendszer van. Felírjuk, ki mit hozott magával. Én a kezelés végeztével csakis neki adhatom ki a dolgait, senki másnak. Jöhet a Terka, a Pista. Nem adom oda, mert azért sok rafinált ember van. Számtalan esetben átlátunk a szitán. Jönnek a kulcsaikért azzal a dumával, hogy ők a gondozók. Illetve, hogy ők hordanak az illetőnek ebédet. Nagyon pofátlanok. A teljes interjú itt olvasható