Mindjárt ott vagyok! – Betegség-e a krónikus késés?

Bizonyára mindenki környezetében akadnak krónikus késők (ha éppen nem mi magunk vagyunk azok). A várakozás közbeni fogadkozások, hogy „most már aztán tényleg soha többet", a másik oldalon a kínos magyarázkodások mindenki számára kellemetlen helyzeteket teremthetnek. Kevés bosszantóbb dolog történhet velünk annál, mint hogy valaki várakozásra kényszerít. Pedig ebben az esetben sem feltétlenül arról van szó, hogy a másik elhatározta, szándékos önzőségével újra alaposan felbőszít. A késés pszichológiáját vizsgálva könnyen kiderülhet, hogy valami a szokványostól eltérően működik az ilyen ember fejében – olvasható az mno.hu portálján.

A krónikus későkről rendkívül rossz kép él bennünk, könnyen feltételezzük róluk, hogy életük kaotikus, rendezetlen, ők maguk faragatlanok és lusták. Pedig minden látszattal ellentétben tudatában vannak annak, hogy efféle viselkedésük könnyen tönkreteheti kapcsolataikat, viszonyaikat, akár pályafutásukat is.A

A krónikus késés azonban nem biztos, hogy jellemhiba, könnyen előfordulhat, hogy valaki akaratán kívül is ebbe az alaptípusba tartozik. Az ilyen emberekre általában jellemző, hogy optimisták, nehezen uralkodnak magukon, és keresik az izgalmakat. Ezek a személyiségbeli különbségek azt is befolyásolhatják, miként érzékeli valaki az idő múlását.

A BBC is foglalkozott a témával, és cikkében felidézi, hogy Jeff Conte pszichológiaprofesszor 2001-ben végzett kísérletet, amelyben A típusú (céltudatos, versengő) és B típusú (kreatív, szemlélődő, kíváncsi) emberekből állított össze két csoportot, majd azt vizsgálta, miként érzékelik ezek tagjai az idő múlását. Az előbbiek átlagosan 58 másodperc után mondták azt óra nélkül, hogy eltelt egy perc, míg az utóbbiak 77 másodpercről érezték azt, hogy az egypercnyi idő volt.

További részletek a weboldalon.